- Hater, izé akarom bontani, vagyis hogy
mondani, hogy. Nem tudod mit akartam kérdezni?- Tomas jól láthatóan nem állt a
helyzet magaslatán, a fogadás szépen haladt és egyelőre úgy nézett ki a dolog,
hogy ő nyer. Az ital azonban jócskán a fejébe szállt már.
- Jobb lenne, ha leülnél pihenni. - Cris a székre nyomta a fiút, aki azonnal el is aludt, ez volt az alkohol egyetlen jótékony hatása. Mindenkit kiütött.
Lassan három órája tombolt a verseny, már ha ezt lehet annak nevezni, lássuk be a helyes megfogalmazás inkább az, hogy a versenyzők tomboltak. Szerencse, hogy volt elegendő hányózacskó.
- Nos, eléggé úgy fest a dolog Jack, hogy csak mi maradtunk. - Cris leült és megfordult a barátja felé. Jack Indianara pillantott, a doktornő nem ivott ellenben az építész vállán egészen gyorsan elaludt, szorosan markolta a fiú ruháját és halkan szuszogott akár egy angyal.
- Úgy tűnik. - Bólintott a fiú, de csak óvatosan nehogy felébressze a lányt.
- Fene se gondolta, hogy ezek ennyire nem bírják az alkoholt. - Mormolta a katona. Cris és az egyik társa gondosan összeszedte a kiütött csapat tagjait és többé-kevésbé sikeresen le is fektették őket.
A műveletet a részeg emberek nem könnyítették meg így Jack nem csodálkozott a morgáson.
- Ha te is ennyit ittál volna abból az italból valószínűleg te is ott hevernél a padlón. - Felelte Jack magabiztosan. Jól tudta, hogy a társai igenis bírják az alkoholt, gyakorta rendeztek versenyeket (amiket ő és Indiana rendre kihagyott) ahol aztán rengeteg italt elpusztítottak. Csak éppen senki nem számított arra, hogy az Ágyúnak nevezett ital ennyire erős.
- Azt azért kétlem. Ne becsülj le haver. - Mosolyodott el Cris és tekintete végigszaladt az alvó tömegen. Végre csend volt, csak néhány halk horkolás törte meg a motor csendes zúgását, de senkit nem zavart ez a jótékony némaság.
- Te pedig ne becsüld le őket, ez a kis csapat nagyon jó ivókból áll. Durva lehet a pia. - Jack elmosolyodva nézett Crisre, hogy viszonozza a katona pillantásait.
- De hát mégis mire számítottál? Az a neve, hogy Ágyú. - Nevetett fel a katona, Jack belátta, hogy igaza van így nem is állt ki a csapata mellett. Alapvetően mindig megvédték egymást, de ha a kis csapat volt annyira ostoba, hogy belemenjen egy ilyen versenyre akkor kár a védelmükért szólni.
- Egyébként mi van benne? Te talán tudod?- Elbillentette a fiú a fejét, de csak éppen annyira, hogy nehogy megzavarja a vállán pihenő szépséget majd végigmérte a katonát.
- Persze, hogy tudom. Arab sör, Whisky, néhány más fajta olcsóbb bor, egy különleges helyi ital amit She-nek neveznek és egy kis fertőtlenítő valamint némi kávé. - Jack gyomra már a halottak hatására felmorgott, hogy jelezze a tiltakozását.
- Hűha. - Cris nevetve bólogatott egy sort
- Egyet értek. Csoda, hogy senki nem halt még meg mérgezésben.
- Vagy csak senki nem mondja el. Egyébként miért keverik? Miért nem iszák a sok italt külön-külön?-A kérdés jó volt legalábbis abból a gondolkodó arckifejezésből, ami megjelent Cris arcán a fiú erre következtetett.
- Azért mert nincs meg mindig minden hozzávaló. A szegények gyakran, sőt minden esetben kihagyják a Whiskyt és a bort. - Jack bólintott, mint mindig ezúttal is volt logika abban, amit a katona mondott.
-A többi pedig rémes magában ezért keverik. - Cris csak bólintott.
- Meg hát gondolj csak bele abba, hogy minden országnak kell, legyen valami jellegzetessége. Itt ahol csak homok van, nem sok dolog létezik, amit ismerhet a világ.
Jack bólogatott egy sort. Valóban nem sok érdekességet rejtett ez a sivatagi ország.
- De ha egyszer megkóstolod, az Ágyút arra emlékezni fogsz. - Cris nevetve bólogatott.
- Az már egyszer biztos. Emlékszem, amikor először ittam szinte azonnal kihánytam.
- És még te kritizálod a csapatot?
- Jó-jó rendben az akkor volt. Most már bárkit le tudnék verni. - Morgolódott a katona. Jack felvonta a szemöldökét.
- Megmaradt egy rakás pénz. Akarsz fogadni?- Az építész csak ritkán játszott ilyet, de ezúttal több oka is volt rá, egyrészt feltámadt benne a baráti szeretet és küldetésének érezte megvédeni a társai becsületét, másrészt úgy érezte le kell győznie a katonát.
- Átgondoltad te ezt?- Cris vigyorogva össze dörzsölte a kezeit. A katonák nem szóltak semmit, voltak elegen a táruk nélkül is, de nem ez motiválta őket a semmit tevésre, jól láthatóan bíztak a sikerben.
- Hát nem mondom, hogy életem legjobb ötlete. De igen. - Bólintott Jack és összeszedte az üvegeket egy pár pillanat alatt. Megittak egy-egy pohár kávét hátha az segít majd bármit is.
- Szóval tedd meg a tétet. - A pénz egy katonai sisakban gyúlt, Jack egy százat húzott elő a zsebéből és a sisakra rakta. A katona követte a példáját aztán egy poharat nyomott a fiú kezébe és ő is felvett egyet. Mindkét pohárba ital került.
- Fenékig öregem, fenékig. - Összekoppintották a két poharat majd mindketten lehúzták az italt. Az első kör akár a villámcsapás úgy érte Jacket.
Előbb a kávé kesernyés ízét érezte aztán azt, ahogyan az alkohol végig égette a torkát, mígnem elérte a gyomrát. Az érzés leírhatatlan volt és egy percig is eltartott mire az égés érzése elmúlt. Cris már töltötte is a következő kört.
- Egészség.
Jack minden erejét összeszedte, hogy kipréselje a mondatot, nem akarta, hogy a katona lássa a fájdalmat.
Mindketten kiürítették a poharat, Jack köhécselt egy kicsit de Cris még csak meg sem rezdült.
- Na, öregem? Feladod?
A katona jól láthatóan nem akarta feladni és miközben barátját faggatta már töltötte is a következő kört.
- Eszemben sincs. - Jack morogva ismét kiürítette a poharát. A gyomra csak úgy kavargott, de összességében erősebbnek érezte magát, valószínűleg a kávé miatt.
- Szerencsére van még bőven. - Vigyorgott a katona és felkapta a következő üveget,, kibontotta a gyenge csomagolást és tele töltötte a poharakat.
Jack barátja szemébe nézett és vele egyszerre nyelte le az italt az utolsó cseppig. A fiú arca lassan vörösre vált, annyira égett a gyomra, hogy felkapott a földről egy darab csokit és gyors ütemben magába tömte az egészet, továbbra is ügyelve, nehogy felébredjen a vállán alvó lány.
- Na, bírod még? Úgy látom, kezdesz rosszul lenni. - Hörögte Jack, Cris nevetve bólogatott, hiszen rajta semmi jele nem volt az italfogyasztásnak, míg az építész színe egyre inkább emlékeztetett a főtt homárra.
- Ne dumálj, te csak igyál. Csak igyál.
A következő kör után a fiú látása beszűkült. Egyszerűen kevesebbet látott és mintha a színek is eltűntek volna.
Már folyt is a pokoli ital a pohárba, Jack kortyolt, de minden egyes korty után egyre jobban forogni kezdett körülötte a világ.
Úgy látta a katona is remeg, de mivel a látása romlott nem volt benne biztos, ennek ellenére a remény feléledt benne s eszében sem volt most meghátrálni.
- Nos, Be - Jack feladod végre? Eb-Esélyed sincs ellenem.
Jól láthatóan egyre nehezebben ment a katona számára a beszéd, a fiú felkapott egy üveget és tele töltötte mindkét poharat.
- Fenékig haver.
A poharak üresen koppantak a székeken, de már folyt is beléjük a következő adag. Mindkettejük keze remegett, de Jack már csak a poharat és a saját kezét látta.
- Fel kéne, adnod mielőtt megsérülsz.
A fiú a távolból hallotta a hangot, mert kezdtek az érezései elvakulni, nem tudta menyi idő telt el a verseny elkezdése óta.
Azt sem tudta hol van, csupán annyit érzett, hogy melege van és, hogy iszonyatosan fáj a hasa.
- Ne frika-mika
Jack feladta a próbálkozást és lehúzta az italt. A katona követte a példáját aztán egyszerűen ledőlt a székéről.
A fiú elmosolyodott, de a következő pillanatban minden elsötétült és Ő a földre zuhant annyit még pont elkapott, hogy Trekkford oda sétál, iszik egy pohárkával, felmarkolja, a pénzt majd visszaballag a busz hátába.
- Jack. Ébredj.
Az építész fényt látott, kinyitotta a szemeit, mozdulni akart, de éles fájdalom hasított a fejébe ezért feladta a próbálkozást. Indiana ölében feküdt, de bele telt néhány percre mire erre rájött.
- Mi-Mi történt?
Motyogta a fiú miután kitisztult a feje. Kezéből egy vékony cső lógott ki, ami egy kis vizes zacskóhoz volt csatolva. Infúzió, infúziót kapott.
- A sok alkohol miatt elájultál. Az a szar kihánytatta belőled a vizet ezért infúziót kellett bekötni.
A lány szeméből őszinte aggodalom szűrődött le, de Jack csak bűntudatot érzett, sajnálta, hogy ennyire ostoba volt, de örült, hogy már lát és nem fáj semmije a fején kívül.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam neked.
Suttogta a fiú, de a lány halkan lemorogta és homlokon puszilta őt.
- Te csak pihenj, és ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm én, öllek meg.
A lány arcáról sugárzott az őszinteség és a boldogság, amiért a fiúnak nem lett komoly baja. Jack fejfájása a mosoly hatására a háttérbe szorult éppen annyira, hogy ő is képes legyen mosolyogni.
- Megértettem. Mennyi ideig feküdtem ájultan?-A doktornő elgondolkodott egy pillanatig majd hátra simította vörös tincseit.
- Nem tudom, aludtam. - A fiú bólintott és az öröme egyre csak nőtt. Legalább a kedvesét nem zavarta fel és mivel a helyet sem foglalta a lány kipihenhette magát, még ha a két ülés nem is volt túl kényelmes. A semminél azért több.
- Nem számít. Megérdemlem. Egyébként Cris jól van?
A fiú ismét megpróbált felülni de Indiana lenyomta őt.
- Igen jól van, pihen. Te most egy kicsit foglalkozz magaddal a kedvemért.
Indiana nagyra nyitotta a szemeit és annyira édes hangon beszélt amennyire csak tőle telt. A hatás nem maradt el, Jack felemelte a kezeit jelezve, hogy nem próbálkozik.
- Rendben, rendben. Köszönöm, hogy segítettél. - A lány elégedetten elmosolyodott és bólintott egy halk kuncogás kíséretében.
- Nincs mit Jack, most viszont ki kell vennem a kezedből a tűt. - A lány egy könnyed, de határozott mozdulattal eltávolította a tűt az építész kezéből aztán gondosan bekötözte.
Jack annyira meglepődött, hogy elfelejtett ordítani, pedig a művelet nem kis fájdalommal járt.
- Legközelebb lehetne finomabban?- Morgolódott Jack de Indiana homlokon bökte őt.
- Nem lesz legközelebb te idióta. - Az építész elmosolyodva bólintott.
- Végeztetek a turbékolással gerlepár?-A hang az első székek felől jött. Cris volt az, halkan hörgött a beszéd mellé valószínűleg neki is fájdalmai voltak még.
- No lám a másik értelmes is felébredt. Hogy van az alkoholista uraság?- Gúnyolódott Indiana miközben megfogta Jack kezét miden különösebb ok nélkül.
- Köszönöm szépen jól vagyok. - Hallatszott a válaszmorogás.
- Te meg mit morogsz szájhős?- Kiáltott előre Jack, még ha nem is nyert döntetlent ért el annyi biztos.
- Te is kidőltél nem?
- De igen, viszont te értél először a földre. - Jack arcára vigyor kúszott, és még ha nem is örült a dolognak de Indiana is büszke volt a fiúra valahol a szíve mélyén.
- Jól van, jól van te nyertél. - Jött a válasz néhány perces csendet követően.
- Trekkford. - Morrant előre Jack.
- Mi van vele?
-Ő nyert te idióta. Még talpon volt, amikor kidőltünk. - Indiana és Cris is felnevettek, de Jacknek csak mosolyogni volt ereje.
- Csodás öregem. - Jött a válasz most már kicsit tisztább hangon, valószínűleg az ő fájdalma is enyhült. Legalábbis Jack erre következtetett.
- Mi ebben a csodás mond már meg nekem?
- Az, hogy legalább nem te nyerted. - Jack csak megforgatta a szemeit, amire egy újabb nevetés volt Indiana részéről a reakció.
- Ne bánkódj, biztosan ügyes voltál, legközelebb te nyersz. - Itt egy pár másodperces szünet következett.
- Úgy érted, hogy én nyernék, ha lenne legközelebb. - Vigyorgott Jack, a lány csak bólintott egyet.
- Egyébként mi van a többiekkel?
- Még alszanak. - A jelek szerint sokkal többet ittak, mint ti és eléggé kiütötték magukat
Felelt Indiana mosolyogva és megtörölte Jack verejtékező homlokát. A meleg a buszban csak még rosszabb volt a nyitva lévő tetőablak ellenére is.
Az ablakok felforrósodtak épp úgy, mint a fémlemezek. A sivatag úgy tűnt mindent megtesz annak érdekében, hogy az egész buszt egyetlen forró fémtócsává változtassa, mintha csak egy hatalmas kemencében haladtak volna előre.
A szellőző ruházat ellenére a csapat minden tagja izzadt már még a többet tűrő Indiana arcán is megjelent néhány lehűlést kínáló cseppecske.
- Hol járunk?- Indiana megrázta kissé a fejét.
- Nem tudom, sajnos nincs nálam semmi és tájékozódási pontot sem látok. - Nyöszörögte a lány halkan nehogy bárki is meghallja a kudarcot.
- Akkor azt legalább meg tudod mondani, hogy hány óra van?-A lány felemelte a kezét, amin Jack órája pompázott, a fiú elmosolyodott.
- Nyolc óra van, este nyolc.
- Remek, mindjárt besötétedik és lehűl ez az egész. - A fiú lehunyta a szemeit és elmosolyodott, ahogyan felcsillant a remény, hogy megússzák a megfövést.
- Igen, kellemes hideg lesz mindjárt. - Bólogatott a lány.
- Lassan pedig megérkezünk a pihenőhöz. - Cris felült és elmosolyodva nézett pihenő barátjára. Jack is kinyitotta a szemeit
- a miért jó? Ti sétálhattok, de mi be leszünk zárva. - Nyöszörgött az építész halkan majd táskájából elővarázsolta az egyik palack vizet és elégedetten kortyolt belőle. A víz benedvesítette végre a száraz ajkait és érezte, ahogyan a víz feltölti őt energiával.
- Kinyitjuk az ajtót és minden ki fog szépen szellőzni, sétálhattok egy kicsit idebent. - Magyarázott a katona majd átvette a vizet a fiútól és ő is belekortyolt majd elégedett sóhajjal vissza is adta a palackot.
- Végül is jobb, mint a semmi. - Vonta meg a vállát a katona miközben fegyverét magához vette. Társai vehették el az eszközt, hogy könnyebb legyen a férfit mozgatni.
- Az biztos. Szétmegy a fejem - Morgolódott a katona.
- Neked pihenned kellene még. Az, amit megittál felér egy kisebb mérgezéssel. - Sziszegett Indiana kissé dühösen. Jack megértette a lány érzéseit, hiszen jó eséllyel mindketten neki köszönhetik a gyors felépülést.
- Rendben-rendben. A fene se emlékezett rá, hogy ez a pia ennyire erős. - Sóhajtott fel a katona halkan miközben megadóan felemelte a kezeit.
- Pihenned kellene különben nem is lesz jobb.
- Azt nem lehet. Hamarosan elérhetjük El Talifot. - Bólogatott Cris miközben kibiztosította a fegyverét. A megoldást egy katona hozta
- Azt tizenegy óra felé érjük csak el. Az még sok idő, pihenj csak mi majd figyelünk. - Cris bele törődve sorsába visszaült a helyére és gondosan kitámasztotta a fegyvert.
- Az jó, ha már ekkora távolságot megtettünk - Mélázott Jack miközben a fölé magasodó Indiana arcát fürkészte egyetlen percre sem lankadó mosolya. A lány viszonozva a mosolyt bólintott.
- Hamar meg fogunk érkezni. - Jack visszaemlékezett a napa és bólintott egyet. Még ha minden nap unalmas is legalább azzal lehet, akit szeret.
Küldetés idő este 11:00
A sofőr megnyomta a gombot és felkapcsolta a busz elejére szerelt fényszórókat. Nem kockáztathatták az ütközést, a másik két kocsi is követte a példájukat. Pár perc múlva a tervezett időpontban egy újabb gombnyomás következett majd megszólalt a sofőr
- Sas egy itt anya sas hallasz engem?-A vonal halkan recsegett, pár pillanat telt el majd jött is a válasz
- Itt sas egy tiszta a vonal. - A hang ezúttal jóval éberebb volt, Jack csak remélte, hogy nem ivó verseny zajlott.
- Látsz valamit az égen?- Kérdezte a sofőr miközben szemeit az útra tapasztotta
- Igen, már látom a barlangot, ismétlem, látom a barlangot. - A hang egyre izgatottabb lett, a válaszra minden katona kibiztosította a fegyverét és az ablakon át kezdték fürkészni a tájat mindenki a maga felén, ahogyan tervezték.
Cris kiegyenesedett és hátra pillantott az álmos társaságra.
- Emberek, emberek. Mindenki az ülések közé, táskát a fejre. Üdvözlök mindenkit a festői szépségű El Talifban. - Mire Cris a mondat végére ért a konvoj beért a városba, mindenki teljesítette a parancsot így Jack és Indiana szorosan egymáshoz bújva húzódtak le.
Az építésznek egyetlen pillanatra sem volt ellenére a dolog, de jól láthatóan a doktornőt sem zavarta, hogy össze kell bújniuk.
El Talif éppen annyira sivár volt, mint ahogyan azt Cris elképzelte. Az út mentén néhány kiégett roncs át, mindenfele elpusztult házak álltak, de semmi sem zárta el az utat. A konvoj lassan áthaladt a főtéren miközben gondosan kikerülték a bombák ütötte krátereket.
Ezek a hatalmas tölcsérek néha akár öt méter hosszak és hét méter szélesek is voltak így a konvoj lelassított. Ilyenkor a katonák idegesen fürkészték a romokat újuk a ravaszra tapadt.
A buszra csend borult mintha mindenki a támadásra várna, Cris fegyverét előre szegezve pásztázta szemeivel a tájat, hogy reagálhasson bármilyen támadásra. A sofőr kikerült egy nagyobb gödröt miközben szépen begördültek a főtérre ahol a város egyetlen még ép dolga állt.
A jókora fémszobor csendesen figyelte a várost mintha csak szemtanúként hagyták volna életben, hogy mindenkit emlékeztessen az itt történt borzalomra. Egy csoda, hogy ez a szoborkarcolás nélkül túlélte a támadást.
- Sas egy itt anya sas fokozott figyelmet kérek, ismétlem fokozott figyelmet. Zsákmány lehetőség vadászatra készülj.
- Értettem anya sas. Zsákmánynak még semmi nyoma.
Jack jó eséllyel lefordíthatta volna a beszélgetést, ha éppen nem a gyönyörű nő szemeket bámulja. Ő és Indiana mosolyogva merültek el egymás pillantásaiban mit sem törődve a lehetséges kockázattal. Mintha csak tudták volna, hogy nem történik semmi.
A konvoj sebessége felgyorsult, ahogyan az út is kiegyenesedett. A házak romjai szépen lassan egyre kisebbek lettek aztán szépen eltűntek a sötétben. A csapat tagjai felkeltek és mindenki egyként lélegzett fel. Elmúlt a veszély.
- Jobb lenne, ha leülnél pihenni. - Cris a székre nyomta a fiút, aki azonnal el is aludt, ez volt az alkohol egyetlen jótékony hatása. Mindenkit kiütött.
Lassan három órája tombolt a verseny, már ha ezt lehet annak nevezni, lássuk be a helyes megfogalmazás inkább az, hogy a versenyzők tomboltak. Szerencse, hogy volt elegendő hányózacskó.
- Nos, eléggé úgy fest a dolog Jack, hogy csak mi maradtunk. - Cris leült és megfordult a barátja felé. Jack Indianara pillantott, a doktornő nem ivott ellenben az építész vállán egészen gyorsan elaludt, szorosan markolta a fiú ruháját és halkan szuszogott akár egy angyal.
- Úgy tűnik. - Bólintott a fiú, de csak óvatosan nehogy felébressze a lányt.
- Fene se gondolta, hogy ezek ennyire nem bírják az alkoholt. - Mormolta a katona. Cris és az egyik társa gondosan összeszedte a kiütött csapat tagjait és többé-kevésbé sikeresen le is fektették őket.
A műveletet a részeg emberek nem könnyítették meg így Jack nem csodálkozott a morgáson.
- Ha te is ennyit ittál volna abból az italból valószínűleg te is ott hevernél a padlón. - Felelte Jack magabiztosan. Jól tudta, hogy a társai igenis bírják az alkoholt, gyakorta rendeztek versenyeket (amiket ő és Indiana rendre kihagyott) ahol aztán rengeteg italt elpusztítottak. Csak éppen senki nem számított arra, hogy az Ágyúnak nevezett ital ennyire erős.
- Azt azért kétlem. Ne becsülj le haver. - Mosolyodott el Cris és tekintete végigszaladt az alvó tömegen. Végre csend volt, csak néhány halk horkolás törte meg a motor csendes zúgását, de senkit nem zavart ez a jótékony némaság.
- Te pedig ne becsüld le őket, ez a kis csapat nagyon jó ivókból áll. Durva lehet a pia. - Jack elmosolyodva nézett Crisre, hogy viszonozza a katona pillantásait.
- De hát mégis mire számítottál? Az a neve, hogy Ágyú. - Nevetett fel a katona, Jack belátta, hogy igaza van így nem is állt ki a csapata mellett. Alapvetően mindig megvédték egymást, de ha a kis csapat volt annyira ostoba, hogy belemenjen egy ilyen versenyre akkor kár a védelmükért szólni.
- Egyébként mi van benne? Te talán tudod?- Elbillentette a fiú a fejét, de csak éppen annyira, hogy nehogy megzavarja a vállán pihenő szépséget majd végigmérte a katonát.
- Persze, hogy tudom. Arab sör, Whisky, néhány más fajta olcsóbb bor, egy különleges helyi ital amit She-nek neveznek és egy kis fertőtlenítő valamint némi kávé. - Jack gyomra már a halottak hatására felmorgott, hogy jelezze a tiltakozását.
- Hűha. - Cris nevetve bólogatott egy sort
- Egyet értek. Csoda, hogy senki nem halt még meg mérgezésben.
- Vagy csak senki nem mondja el. Egyébként miért keverik? Miért nem iszák a sok italt külön-külön?-A kérdés jó volt legalábbis abból a gondolkodó arckifejezésből, ami megjelent Cris arcán a fiú erre következtetett.
- Azért mert nincs meg mindig minden hozzávaló. A szegények gyakran, sőt minden esetben kihagyják a Whiskyt és a bort. - Jack bólintott, mint mindig ezúttal is volt logika abban, amit a katona mondott.
-A többi pedig rémes magában ezért keverik. - Cris csak bólintott.
- Meg hát gondolj csak bele abba, hogy minden országnak kell, legyen valami jellegzetessége. Itt ahol csak homok van, nem sok dolog létezik, amit ismerhet a világ.
Jack bólogatott egy sort. Valóban nem sok érdekességet rejtett ez a sivatagi ország.
- De ha egyszer megkóstolod, az Ágyút arra emlékezni fogsz. - Cris nevetve bólogatott.
- Az már egyszer biztos. Emlékszem, amikor először ittam szinte azonnal kihánytam.
- És még te kritizálod a csapatot?
- Jó-jó rendben az akkor volt. Most már bárkit le tudnék verni. - Morgolódott a katona. Jack felvonta a szemöldökét.
- Megmaradt egy rakás pénz. Akarsz fogadni?- Az építész csak ritkán játszott ilyet, de ezúttal több oka is volt rá, egyrészt feltámadt benne a baráti szeretet és küldetésének érezte megvédeni a társai becsületét, másrészt úgy érezte le kell győznie a katonát.
- Átgondoltad te ezt?- Cris vigyorogva össze dörzsölte a kezeit. A katonák nem szóltak semmit, voltak elegen a táruk nélkül is, de nem ez motiválta őket a semmit tevésre, jól láthatóan bíztak a sikerben.
- Hát nem mondom, hogy életem legjobb ötlete. De igen. - Bólintott Jack és összeszedte az üvegeket egy pár pillanat alatt. Megittak egy-egy pohár kávét hátha az segít majd bármit is.
- Szóval tedd meg a tétet. - A pénz egy katonai sisakban gyúlt, Jack egy százat húzott elő a zsebéből és a sisakra rakta. A katona követte a példáját aztán egy poharat nyomott a fiú kezébe és ő is felvett egyet. Mindkét pohárba ital került.
- Fenékig öregem, fenékig. - Összekoppintották a két poharat majd mindketten lehúzták az italt. Az első kör akár a villámcsapás úgy érte Jacket.
Előbb a kávé kesernyés ízét érezte aztán azt, ahogyan az alkohol végig égette a torkát, mígnem elérte a gyomrát. Az érzés leírhatatlan volt és egy percig is eltartott mire az égés érzése elmúlt. Cris már töltötte is a következő kört.
- Egészség.
Jack minden erejét összeszedte, hogy kipréselje a mondatot, nem akarta, hogy a katona lássa a fájdalmat.
Mindketten kiürítették a poharat, Jack köhécselt egy kicsit de Cris még csak meg sem rezdült.
- Na, öregem? Feladod?
A katona jól láthatóan nem akarta feladni és miközben barátját faggatta már töltötte is a következő kört.
- Eszemben sincs. - Jack morogva ismét kiürítette a poharát. A gyomra csak úgy kavargott, de összességében erősebbnek érezte magát, valószínűleg a kávé miatt.
- Szerencsére van még bőven. - Vigyorgott a katona és felkapta a következő üveget,, kibontotta a gyenge csomagolást és tele töltötte a poharakat.
Jack barátja szemébe nézett és vele egyszerre nyelte le az italt az utolsó cseppig. A fiú arca lassan vörösre vált, annyira égett a gyomra, hogy felkapott a földről egy darab csokit és gyors ütemben magába tömte az egészet, továbbra is ügyelve, nehogy felébredjen a vállán alvó lány.
- Na, bírod még? Úgy látom, kezdesz rosszul lenni. - Hörögte Jack, Cris nevetve bólogatott, hiszen rajta semmi jele nem volt az italfogyasztásnak, míg az építész színe egyre inkább emlékeztetett a főtt homárra.
- Ne dumálj, te csak igyál. Csak igyál.
A következő kör után a fiú látása beszűkült. Egyszerűen kevesebbet látott és mintha a színek is eltűntek volna.
Már folyt is a pokoli ital a pohárba, Jack kortyolt, de minden egyes korty után egyre jobban forogni kezdett körülötte a világ.
Úgy látta a katona is remeg, de mivel a látása romlott nem volt benne biztos, ennek ellenére a remény feléledt benne s eszében sem volt most meghátrálni.
- Nos, Be - Jack feladod végre? Eb-Esélyed sincs ellenem.
Jól láthatóan egyre nehezebben ment a katona számára a beszéd, a fiú felkapott egy üveget és tele töltötte mindkét poharat.
- Fenékig haver.
A poharak üresen koppantak a székeken, de már folyt is beléjük a következő adag. Mindkettejük keze remegett, de Jack már csak a poharat és a saját kezét látta.
- Fel kéne, adnod mielőtt megsérülsz.
A fiú a távolból hallotta a hangot, mert kezdtek az érezései elvakulni, nem tudta menyi idő telt el a verseny elkezdése óta.
Azt sem tudta hol van, csupán annyit érzett, hogy melege van és, hogy iszonyatosan fáj a hasa.
- Ne frika-mika
Jack feladta a próbálkozást és lehúzta az italt. A katona követte a példáját aztán egyszerűen ledőlt a székéről.
A fiú elmosolyodott, de a következő pillanatban minden elsötétült és Ő a földre zuhant annyit még pont elkapott, hogy Trekkford oda sétál, iszik egy pohárkával, felmarkolja, a pénzt majd visszaballag a busz hátába.
- Jack. Ébredj.
Az építész fényt látott, kinyitotta a szemeit, mozdulni akart, de éles fájdalom hasított a fejébe ezért feladta a próbálkozást. Indiana ölében feküdt, de bele telt néhány percre mire erre rájött.
- Mi-Mi történt?
Motyogta a fiú miután kitisztult a feje. Kezéből egy vékony cső lógott ki, ami egy kis vizes zacskóhoz volt csatolva. Infúzió, infúziót kapott.
- A sok alkohol miatt elájultál. Az a szar kihánytatta belőled a vizet ezért infúziót kellett bekötni.
A lány szeméből őszinte aggodalom szűrődött le, de Jack csak bűntudatot érzett, sajnálta, hogy ennyire ostoba volt, de örült, hogy már lát és nem fáj semmije a fején kívül.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam neked.
Suttogta a fiú, de a lány halkan lemorogta és homlokon puszilta őt.
- Te csak pihenj, és ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm én, öllek meg.
A lány arcáról sugárzott az őszinteség és a boldogság, amiért a fiúnak nem lett komoly baja. Jack fejfájása a mosoly hatására a háttérbe szorult éppen annyira, hogy ő is képes legyen mosolyogni.
- Megértettem. Mennyi ideig feküdtem ájultan?-A doktornő elgondolkodott egy pillanatig majd hátra simította vörös tincseit.
- Nem tudom, aludtam. - A fiú bólintott és az öröme egyre csak nőtt. Legalább a kedvesét nem zavarta fel és mivel a helyet sem foglalta a lány kipihenhette magát, még ha a két ülés nem is volt túl kényelmes. A semminél azért több.
- Nem számít. Megérdemlem. Egyébként Cris jól van?
A fiú ismét megpróbált felülni de Indiana lenyomta őt.
- Igen jól van, pihen. Te most egy kicsit foglalkozz magaddal a kedvemért.
Indiana nagyra nyitotta a szemeit és annyira édes hangon beszélt amennyire csak tőle telt. A hatás nem maradt el, Jack felemelte a kezeit jelezve, hogy nem próbálkozik.
- Rendben, rendben. Köszönöm, hogy segítettél. - A lány elégedetten elmosolyodott és bólintott egy halk kuncogás kíséretében.
- Nincs mit Jack, most viszont ki kell vennem a kezedből a tűt. - A lány egy könnyed, de határozott mozdulattal eltávolította a tűt az építész kezéből aztán gondosan bekötözte.
Jack annyira meglepődött, hogy elfelejtett ordítani, pedig a művelet nem kis fájdalommal járt.
- Legközelebb lehetne finomabban?- Morgolódott Jack de Indiana homlokon bökte őt.
- Nem lesz legközelebb te idióta. - Az építész elmosolyodva bólintott.
- Végeztetek a turbékolással gerlepár?-A hang az első székek felől jött. Cris volt az, halkan hörgött a beszéd mellé valószínűleg neki is fájdalmai voltak még.
- No lám a másik értelmes is felébredt. Hogy van az alkoholista uraság?- Gúnyolódott Indiana miközben megfogta Jack kezét miden különösebb ok nélkül.
- Köszönöm szépen jól vagyok. - Hallatszott a válaszmorogás.
- Te meg mit morogsz szájhős?- Kiáltott előre Jack, még ha nem is nyert döntetlent ért el annyi biztos.
- Te is kidőltél nem?
- De igen, viszont te értél először a földre. - Jack arcára vigyor kúszott, és még ha nem is örült a dolognak de Indiana is büszke volt a fiúra valahol a szíve mélyén.
- Jól van, jól van te nyertél. - Jött a válasz néhány perces csendet követően.
- Trekkford. - Morrant előre Jack.
- Mi van vele?
-Ő nyert te idióta. Még talpon volt, amikor kidőltünk. - Indiana és Cris is felnevettek, de Jacknek csak mosolyogni volt ereje.
- Csodás öregem. - Jött a válasz most már kicsit tisztább hangon, valószínűleg az ő fájdalma is enyhült. Legalábbis Jack erre következtetett.
- Mi ebben a csodás mond már meg nekem?
- Az, hogy legalább nem te nyerted. - Jack csak megforgatta a szemeit, amire egy újabb nevetés volt Indiana részéről a reakció.
- Ne bánkódj, biztosan ügyes voltál, legközelebb te nyersz. - Itt egy pár másodperces szünet következett.
- Úgy érted, hogy én nyernék, ha lenne legközelebb. - Vigyorgott Jack, a lány csak bólintott egyet.
- Egyébként mi van a többiekkel?
- Még alszanak. - A jelek szerint sokkal többet ittak, mint ti és eléggé kiütötték magukat
Felelt Indiana mosolyogva és megtörölte Jack verejtékező homlokát. A meleg a buszban csak még rosszabb volt a nyitva lévő tetőablak ellenére is.
Az ablakok felforrósodtak épp úgy, mint a fémlemezek. A sivatag úgy tűnt mindent megtesz annak érdekében, hogy az egész buszt egyetlen forró fémtócsává változtassa, mintha csak egy hatalmas kemencében haladtak volna előre.
A szellőző ruházat ellenére a csapat minden tagja izzadt már még a többet tűrő Indiana arcán is megjelent néhány lehűlést kínáló cseppecske.
- Hol járunk?- Indiana megrázta kissé a fejét.
- Nem tudom, sajnos nincs nálam semmi és tájékozódási pontot sem látok. - Nyöszörögte a lány halkan nehogy bárki is meghallja a kudarcot.
- Akkor azt legalább meg tudod mondani, hogy hány óra van?-A lány felemelte a kezét, amin Jack órája pompázott, a fiú elmosolyodott.
- Nyolc óra van, este nyolc.
- Remek, mindjárt besötétedik és lehűl ez az egész. - A fiú lehunyta a szemeit és elmosolyodott, ahogyan felcsillant a remény, hogy megússzák a megfövést.
- Igen, kellemes hideg lesz mindjárt. - Bólogatott a lány.
- Lassan pedig megérkezünk a pihenőhöz. - Cris felült és elmosolyodva nézett pihenő barátjára. Jack is kinyitotta a szemeit
- a miért jó? Ti sétálhattok, de mi be leszünk zárva. - Nyöszörgött az építész halkan majd táskájából elővarázsolta az egyik palack vizet és elégedetten kortyolt belőle. A víz benedvesítette végre a száraz ajkait és érezte, ahogyan a víz feltölti őt energiával.
- Kinyitjuk az ajtót és minden ki fog szépen szellőzni, sétálhattok egy kicsit idebent. - Magyarázott a katona majd átvette a vizet a fiútól és ő is belekortyolt majd elégedett sóhajjal vissza is adta a palackot.
- Végül is jobb, mint a semmi. - Vonta meg a vállát a katona miközben fegyverét magához vette. Társai vehették el az eszközt, hogy könnyebb legyen a férfit mozgatni.
- Az biztos. Szétmegy a fejem - Morgolódott a katona.
- Neked pihenned kellene még. Az, amit megittál felér egy kisebb mérgezéssel. - Sziszegett Indiana kissé dühösen. Jack megértette a lány érzéseit, hiszen jó eséllyel mindketten neki köszönhetik a gyors felépülést.
- Rendben-rendben. A fene se emlékezett rá, hogy ez a pia ennyire erős. - Sóhajtott fel a katona halkan miközben megadóan felemelte a kezeit.
- Pihenned kellene különben nem is lesz jobb.
- Azt nem lehet. Hamarosan elérhetjük El Talifot. - Bólogatott Cris miközben kibiztosította a fegyverét. A megoldást egy katona hozta
- Azt tizenegy óra felé érjük csak el. Az még sok idő, pihenj csak mi majd figyelünk. - Cris bele törődve sorsába visszaült a helyére és gondosan kitámasztotta a fegyvert.
- Az jó, ha már ekkora távolságot megtettünk - Mélázott Jack miközben a fölé magasodó Indiana arcát fürkészte egyetlen percre sem lankadó mosolya. A lány viszonozva a mosolyt bólintott.
- Hamar meg fogunk érkezni. - Jack visszaemlékezett a napa és bólintott egyet. Még ha minden nap unalmas is legalább azzal lehet, akit szeret.
Küldetés idő este 11:00
A sofőr megnyomta a gombot és felkapcsolta a busz elejére szerelt fényszórókat. Nem kockáztathatták az ütközést, a másik két kocsi is követte a példájukat. Pár perc múlva a tervezett időpontban egy újabb gombnyomás következett majd megszólalt a sofőr
- Sas egy itt anya sas hallasz engem?-A vonal halkan recsegett, pár pillanat telt el majd jött is a válasz
- Itt sas egy tiszta a vonal. - A hang ezúttal jóval éberebb volt, Jack csak remélte, hogy nem ivó verseny zajlott.
- Látsz valamit az égen?- Kérdezte a sofőr miközben szemeit az útra tapasztotta
- Igen, már látom a barlangot, ismétlem, látom a barlangot. - A hang egyre izgatottabb lett, a válaszra minden katona kibiztosította a fegyverét és az ablakon át kezdték fürkészni a tájat mindenki a maga felén, ahogyan tervezték.
Cris kiegyenesedett és hátra pillantott az álmos társaságra.
- Emberek, emberek. Mindenki az ülések közé, táskát a fejre. Üdvözlök mindenkit a festői szépségű El Talifban. - Mire Cris a mondat végére ért a konvoj beért a városba, mindenki teljesítette a parancsot így Jack és Indiana szorosan egymáshoz bújva húzódtak le.
Az építésznek egyetlen pillanatra sem volt ellenére a dolog, de jól láthatóan a doktornőt sem zavarta, hogy össze kell bújniuk.
El Talif éppen annyira sivár volt, mint ahogyan azt Cris elképzelte. Az út mentén néhány kiégett roncs át, mindenfele elpusztult házak álltak, de semmi sem zárta el az utat. A konvoj lassan áthaladt a főtéren miközben gondosan kikerülték a bombák ütötte krátereket.
Ezek a hatalmas tölcsérek néha akár öt méter hosszak és hét méter szélesek is voltak így a konvoj lelassított. Ilyenkor a katonák idegesen fürkészték a romokat újuk a ravaszra tapadt.
A buszra csend borult mintha mindenki a támadásra várna, Cris fegyverét előre szegezve pásztázta szemeivel a tájat, hogy reagálhasson bármilyen támadásra. A sofőr kikerült egy nagyobb gödröt miközben szépen begördültek a főtérre ahol a város egyetlen még ép dolga állt.
A jókora fémszobor csendesen figyelte a várost mintha csak szemtanúként hagyták volna életben, hogy mindenkit emlékeztessen az itt történt borzalomra. Egy csoda, hogy ez a szoborkarcolás nélkül túlélte a támadást.
- Sas egy itt anya sas fokozott figyelmet kérek, ismétlem fokozott figyelmet. Zsákmány lehetőség vadászatra készülj.
- Értettem anya sas. Zsákmánynak még semmi nyoma.
Jack jó eséllyel lefordíthatta volna a beszélgetést, ha éppen nem a gyönyörű nő szemeket bámulja. Ő és Indiana mosolyogva merültek el egymás pillantásaiban mit sem törődve a lehetséges kockázattal. Mintha csak tudták volna, hogy nem történik semmi.
A konvoj sebessége felgyorsult, ahogyan az út is kiegyenesedett. A házak romjai szépen lassan egyre kisebbek lettek aztán szépen eltűntek a sötétben. A csapat tagjai felkeltek és mindenki egyként lélegzett fel. Elmúlt a veszély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése