Hirtelen mintha valaki lekapcsolta volna az egész tábort. Jack nem volt biztos benne mikor lett ekkora csend, hiszen egészen eddig elfoglalt volt a gondolataival. Halk dübörgésre lett figyelmes, ami egyre csak erősebb lett, a katonák rögtönzött polcai és a rajtuk lévő dolgok hangos csörömpöléssel a padlóra estek. Jack az ajtóhoz rohant majd valósággal eltépte a fémet és kilesett az utcára.
A katonák a falak mellé lapultak miközben a remegés egyre erősebb lett, végül a kapunál felbukkant egy lő torony majd egy masszív, páncélba burkolt test, amin ott feszített büszkén az angol zászló. A Tk-741 a Britek által sivatagi területre tervezett könnyű tank volt. A jókora fémmonstrum kecsesen mozgott a nem túl nagy bázison s Jack számára minden egyértelmű lett.
A hat tankból álló alakulat sosem fért volna el a bázison, ha a katonák nem tapadnak szorosan a falakhoz. A benzinszag mindent elborított és a hangos motorzaj valósággal fülsüketítő volt.
Az első tank tornya kinyílt és egy talpig felszerelésbe bújtatott brit katona mászott elő aki (legalábbis amennyire Jack a nagy zajban meg tudta állapítani) utánpótlást kért a bázis parancsnokától. Egyszeriben minden újra életre kelt amint a motorok leálltak és a többi angol katona is előkerült, ezen a bázison az Amerikai katonák mindig az úgynevezett itatós játékot játszották Brit bajtárasaikkal.
Ha a bázis egy kilométeres közelébe beléptek a szövetséges Angolok a katonák magukhoz vették a szeszes italokat (mindegy mit csak alkohol legyen benne) és igyekeztek rávenni a briteket, hogy igyanak. Ez idáig még senkinek sem sikerült a szoborként álló hidegvérű angolokat rávenni a lazításra. Nem volt ez másképp ezúttal se.
A művelet összességében fél óráig tartott aztán a katonák visszamásztak a tankokba bemutattak egy bravúros helyben fordulást és amennyire hirtelen jöttek úgy el is tűntek. Jack nevetve vonult vissza a barakkba, amikor meglátta, hogy az Amerikai katonák mennyire elcsüggedtek az újabb vereségen, még a kosarazást is abbahagyták. A fiú szépen rendet rakott a szobában elvégre mégiscsak ő az építész, aztán ledőlve hunyta be a szemeit. Álmában, mint mindig most is repült, messzire a forró pokolnak is beillő sivatagból, ebből a halállal teli országból. Átrepült a kék tengerek felett annyira közel vízhez amennyire csak lehetett, gyerek kora óta imádott mindent, aminek köze van a vízhez és ehhez képest most egy sivatag közepén volt.
Ironikus, Jack elmosolyodott álmában, ahogy a tengerek véget értek és felemelkedve átszelte a hegyeket is. Gyors volt, gyors és szabad amilyen egész életében lenni akart. Az út a végéhez közeledett ő pedig leszállt a házuk előtt. Kellemes környék volt ahol az emberek annyira bíztak egymásban, hogy ha elmentek sem zárták az ajtókat. Mindenki ismert mindenkit itt a külvárosban, Jack pedig elmosolyodott, amikor körbenézett. Semmi sem változott meg.
Ott állt ahonnan elindult tizenhét évesen egy táskával a kezében. A szülei szerették őt, mindig mindene megvolt, de ő menni akart, kalandozni és világot látni, de így utólag már megbánta a döntését. Lassan lépett a forró köveken majd kinyitotta az öreg pirosra festett kaput, emlékezett, még ahogyan gyerek korában az apja lefestette, az Ő kapujuk volt a legpirosabb a környéken, de az idő nem kímélte meg. Végigsétált az ajtóhoz vezető úton majd fel a fából készült lépcsőkön és kinyitotta a halvány barna ajtót, ebben a pillanatban saját maga rohant át a lábain nevetve, a fiatal Jack nagyon boldognak tűnt és mivel hamarosan még egy tucatnyi gyerek követte világossá vált, hogy miért. Születésnapja volt, a hetedik élete legboldogabb napja. Megkapta a régóta vágyott futócipőket, és ahogyan azt mindig is képzelte, bárkit le tudott hagyni bennük. Nagy Jack csak leült és elmosolyodva nézte, ahogyan újra és újra legyőz mindenkit. Mindketten nagyon büszkék voltak magukra, csak úgy ragyogott akár a nap.
Jack, Jack. Hallatszott a hang és valaki kirázta őt az édes álmok közül, még vetett magára egy pillantást aztán vége volt. Megdörzsölte a szemeit miközben tudatosult fejében, hogy a kőkemény ágyban fekszik, megfordult és halkan sóhajtott egyet.
-Tom megmondanád miért keltettél fel?-Jack idegesen méregette az előtte álló katonát, akit egy órával ezelőtt ismert meg a kosár pályán. A férfi vigyorogva nézett a fiúra arcán látszott, hogy büszke, amiért felébresztette az építészt.
-Mond öregem gyakran alszol mosolyogva?-Vigyorgott a katona Jack pedig morogva felült.
-És ha igen?
-Nos akkor menj orvoshoz.-A katona nevetve lehuppant a Jack melletti ágyra és elégedetten szemlélte a fáradt fiút.
-Tehát. Azért keltettél fel, mert?
-Mert a parancsnok küldött.-Az óriás felelt és igyekezett leutánozni a parancsnokot.
-Mister Walker menjen le, keltse fel azt a semmire kellő fickót. Mi is a neve? Jack? Mindegy. Akármi is történjen, vonszolja ki a lőtérre és tanítsa meg fegyvert használni.-Tom hangja tökéletesen hasonlított az öreg parancsnok hangjára így Jack is nevetve nézte végig a jelenetet, aminek a végére már a könnyei is folytak.
-Tehát haver sajnálom, de most kimegyünk a lőtérre.-Jack arcáról lehervadt a vigyor.
-De hát minek? Lesz velünk elég katona és egyébként is..-mielőtt folytathatta volna a fickó megragadta a kezét és a parancsnak megfelelően kirángatta Őt a lőtérre, ki a negyven fokos sivatagra, egy kilométerre a bázis hűvös barakkjától. Jack szinte nyöszörgött és bár maga is meglepődött visszakívánkozott a kőkemény ágyakra, egyszeriben megértette miért élvezik annyira a katonák azokat a bázisokat. Hiszen a sivataghoz képest az egy szálloda.
Az utat jó húsz perc alatt tették meg, Jackről szinte patakokban ömlött az izzadság pedig csak egy vékony kezeslábas volt, rajta ami szabvány egyenruhának számított az építészeknél és a golyóálló mellényét is az ágy mellett hagyta. Dühös volt magára, amiért ennyire nem bírta a gyaloglást és lihegve ült le egy kőre mikor végre megérkeztek a lőgyakorlat helyét jelző vörös zászlókkal és szögesdróttal elkerített területre. Tom megfordult és Jack dühe ekkor érte el a tetőfokát. A fekete óriás még csak meg se izzadt. Egész nap talpon volt, kosarazott, őrjáratozott talpig felszerelésben (ami most is rajta volt, és ami a katonáknál 14 plusz kilót jelent hátizsák nélkül) és még csak egy izzadságcsepp sem látszott rajta. Jack kapott tíz perc pihenőt miközben a társa előkészített több lőfegyvert is az egyik asztalra, a pihenő lejártával pedig a fiút is magához intette.
-Nos haver megtanítalak, hogyan élheted túl ezt az istenverte országot és az átkozott felkelőit.-A férfi az asztalra nyúlt és felvett egy fekete pisztolyt, belelökte az apró tárat majd kibiztosította az eszközt.
-Ez itt a kilencmilliméteres Egal pisztoly, fél automata, hetven lövés per perces.-Ezeket az információkat akár kínaiul is mondhatták volna Jack úgy sem értett belőlük semmit a pisztoly illetve a fél automata fegyveren kívül. Az orjás felvett egy fülvédőt, amit Jack is kapkodva leutánzott majd ujját a ravaszra tapasztotta és különösebb célzás nélkül két golyót eresztett a közeli ember alakú céltábla fejébe. Ezek után Jack kezébe adta a fegyvert.
-Figyelj az első feladat az..-de a fiú nem várta meg, fél kézzel tartva a fegyvert lőtt egyet és azt hitte a csuklója menten szilánkosra törik ráadásul a lövedék méterekkel odébb ment, amit Tom harsány nevetéssel nyugtázott.
-Szóval. A lényeg az, hogy két kézzel fogd.
-De hát te sem úgy fogtad.
-De te meg nem vagy akkora, mint én. Kuss és csináld, amit mondtam. Az óriás Jack mögé állt és a fiú kezeit a fegyverre rakta úgy, hogy míg az egyik kezével a fegyvert fogta a másik keze a csuklóját tartotta szorosan.
-Ez az. A szemed nézzen át azokon a réseken, a fegyver tetején. Ha mindkét résen át a célt látod..
-De te se céloztál
-Te meg nem vagy katona és nem lőttél annyit, mint én. Kuss és tedd, amit mondok. Ha mindkét résen át a célt látod, tüzelj kétszer. Miért kétszer?-Jött a kérdés, de Jack tudta a választ. Kuss és tedd, amit mondok. Nem kérdezett, célzott majd lőtt. Kétszer. A két lövés szinte ugyan oda talált be a cél fejébe.
-Ez az öregem,megölted!-Vigyorgott az óriás és hátba veregette a fiút, aki éppen csak megbírta tartani az egyensúlyát és visszafogni a kiabálását a fájdalom miatt.
-Nos most ez a dög jön.-A fiú kézbe vette a katonák között rendszeresített M-16-os fegyvert majd kibiztosította és egy sorozatot lőtt a célra.
-Ez a kicsike a leghalálosabb fegyver. Mielőtt betöltöd, mindig koppintsd a tárat a sisakodhoz, így kihullik majd belőle a por és nem fog tönkremenni a fegyver. Itt, ha nincs fegyvered halott vagy.-Jack csak bólintott és kézbe vette a másik fegyvert, ahogyan a katonától látta.
-A fegyver vége, a puskatus szorosan feszüljön a válladnak és mindig célozz egy kicsit lennébb mint ahova lőni akarsz.-Jack megszorította a fegyvert majd tüzelt és megint csak sikeresnek bizonyult.
-Büszke vagyok rád.
-Most mi jön?-Jack szinte már várta mivel lőhet. Tom az asztal mellett heverő rakétavetőt vette kézbe, vállára támasztotta és darabokra robbantott vele egy célt.
-Ez itt haver az a fegyver, amivel te sose lőhetsz. Nevetve dobta le az eszközt. Jack csak pislogott.
-Ezzel fognak rád lőni szóval kerüld el.
-Igenis.-Morogta fiú majd fejet rázott, hogy kitisztítsa a gondolatait
-Mikor kapok fegyvert?
-Soha.-Tom vigyora egyre csak nőtt épp úgy ahogy Jack idegessége és meglepettsége.
-De akkor mi értelme ennek az istenverte gyakorlatnak? Ez időpazarlás.
-Nem öregem ez parancs. Ha nem teszed, amit a katonák mondanak, sosem térsz vissza.-Tom megérintette a fiú vállait és látszott rajta, hogy komolyan beszél.
-Maradj a katonák mellett és húzd be a fejed. Ha megtámadnak, inkább menekülj, és ne hősködj, mert akkor meghalsz.-Jack bólintott és érezte, hogy a férfi komolyan gondol minden egyes szót és pontosan tudja, mit beszél. Megfogadta magában, hogy úgy tesz, ahogy az óriás óhajtotta.
-Ha minden kötél szabad, akkor ragadj meg egy fegyvert és lőj. Nem könnyű embert ölni..évekig rémálmaid lesznek, de sose feledd, ha nem ölsz téged fognak megölni.-A férfi szemei mintha csak szikrákat szórtak volna. Jack világ életében jó emberismerő volt és Tom ebben az állapotában csak úgy ontotta az információt. Szemeiben jól látható volt a szikrázó düh, a megértés, a félelem és ott mélyen valahol a bűntudat.
-Szeretnél mesélni róla?-Jack megtörte a mély csendet. Minden problémára megoldás a beszélgetés, és ha az óriás már vette a fáradságot ( még ha parancsra is),hogy megmentse, az ő életét akkor segít ő is a férfin. Legalábbis így indult a dolog, de Tom elfordult.
-Ugyan mire mennék vele?
-Ez nem válasz barátom. Érzem, hogy mesélni akarsz, ne aggódj, nem adom ki a titkaidat.-Jack a férfi mögé lépett és megérintette a vállát, úgy tűnt, hogy ez elegendő is lesz a gátak áttörésére, mert Tom halkan felsóhajtott, de továbbra sem fordult meg.
-Négy éve történt az egész. Engem elküldtek El Talifba egy csapat élén civil ruhába azért, hogy felmérjük érdemes-e lebombázni a várost.
Jack is kezdett megijedni, amikor a férfi hangja enyhén remegősre váltott, talán egy átlagember észre sem vette volna, de a fiú nagyon figyelt az emberekre főleg azokra, akik megbíztak benne. Sosem okozott csalódást senkinek.
-Négy óra sem telt el és ott voltunk. Sehol egy fegyver vagy egy tank, sehol katonák. Mindenki kedves volt és kínálgatott minket. Az az istenverte város tele volt civilekkel.
Jack csendesen várt. Nem akart közbevágni pedig tele volt kérdésekkel, hiszen mindig is úgy tudta, hogy a porig bombázott város terrorista fészek volt.
-Az egyetlen fegyver a városban egy második világháborús tank...egy szobor egy tankról Jack. Amikor visszatértünk a parancsnok jelentette, hogy terrorista fészek. Túl sok a kockázat. Tiltakoztam és lefokoztak. Ott álltam a kifutó mellett, amikor felszálltak az istenverte bombázók. Segítettem eltakarítani a hullákat. Hétezer hatszáz huszonhét összeégett gyerek. Tizenkétezer nyolcszáz huszonegy felnőtt. Apák és anyák. Fegyverek? Egy sem.-A férfi arcáról ekkora már csorogtak a könnyek, de Jack is csak komoly harcok árán tudta visszatartani a könnycseppeket. Mély levegőt vett és miután kifújta rendezte gondolatait.
-Te mindent megtettél.
-Mindent megtettem? Ott volt a Desert Egal az oldalamon, csak lehúzom a tokot és lelövöm a tiszteket. Akkor most is állna a város.
-Nem. Tévedsz! Tudod, hogy tévedsz. Tiltakoztál, mindent megtettél, de te is csak ember vagy nem állíthatod meg a hatalmasak játékát Tom.
Jack, hogy szavainak nyomatékot adjon megölelte a férfit s nyugtatóan megveregette a hátát. Percekig hagyta az óriást sírni, pontosabban percekig harcolt, hogy ő maga ne kezdjen sírni, de végül jó támasznak bizonyult. Aztán egyszeriben, mint aki megkattant, Tom elengedte a fiút és betöltötte a rakéta vetőt majd tüzelt egyet. A tábla darabokra robbant.
-Csak egy alkalom adódjon, hogy a lázadás támadja meg a konvojt, amiben azok a férgek utaznak. Esküszöm, én magam lövöm őket agyon.
Tom vigyorogva dobta le a fegyvert majd indult vissza a bázis felé. Jack még elpakolt majd halkan szusszanva megtörölte a homlokát és az óriás után szaladt. A gyakorlat véget ért.
A tábor mit sem változott. A katonák eltűntették a brit tankok nyomát a bázis homokjáról így csak a hiányzó készletek árulkodtak a nemrég itt járt csapatról. A katonák kosaraztak és mire Jack lemaradva visszaért már Tom is be volt állva a csapatba, amit a fiú mosolyogva nyugtázott.
Belépett a barakkba és az útját rögtön a zuhanyzó felé vette. A zuhanyzó falának dőlve életében nem örült még ennyire a testére ömlő jéghideg víznek. Annyira jól esett neki a megtisztulás és az, hogy végre rendezhette fejében a Tomról megtudott új dolgokat, hogy jó harminc percet töltött a zuhany alatt.
Mit rejthetnek a fekete óriás barna szemei?
És a katonai egyenruha? Hány seb borítja az acélos testet? Azt már biztosan tudta, hogy a kemény külső érző szívet takar. Jack összességében elégedett volt, hogy talált egy ilyen embert a seregben, talán az egyetlen ilyen embert. Magában máris barátnak tekintette a férfit s ez a gondolat csak növelte az arcán lévő elégedett vigyort. Felpillantott a zuhanyzó falára majd elzárta a vizet, megtörölte a kócos fekete tincseit majd kisétált a zuhanyzóból, a táskájából némi kutatás után elővette a civil ruházatát mondván, hogy úgy sem dolgoznak és ez a ruha mégiscsak kényelmesebb lesz.
Levette az óráját és bedobta a hátizsákba majd magára vette a farmer rövidnadrágját, amit az egyik barátjától kapott még indulás előtt. Imádta a farmereket, egyrészt mert jól álltak neki, másrészt mert kényelmesek voltak és nem túl melegek. A tükör elé sétált mikor már a nadrág rajta volt és megnézte magát. Összességében nem talált semmi kivetnivalót a látványban. Kockás has, izmos mellkas és széles váll, nem volt túl magasnak nevezhető inkább átlagos volt. Teste nem égett le, sosem de kellemes lebarnult színe volt. A bőre tökéletes volt néhány tucat hegtől eltekintve, ami a bordáinál, a kezein, és a vállain terültek el.
A kezeken lévő sebek a munkával jártak és mivel sokat dolgozott mire az egyik meggyógyult kapott egy újat. A bordáinál lévő sebek egy komolyabb baleset műve. Egy túlnyomásos cső elpattant és eltörte a fiú négy bordáját, Jack hónapokat töltött kórházban és persze a figyelmeztetések ellenére idő előtt visszament dolgozni. A vége az lett, hogy újra kórházba került, ekkor ismerkedett meg Indianaval. Ezért is imádta azt a sebet és valahányszor ránézett akaratlanul is elmosolyodott.
A vállán lévő seb, na, az furcsa történet. Jack egyszer elvett egy csavarkulcsot mire a gazdája ( aki részeg volt) megharapta őt és annak ellenére, hogy le akarták rángatni nem engedte el. Jack a csavarkulccsal fejbe vágta és bár a férfi hátrébb lépett kezében egy lánc fűrészel tért vissza és Jack hamarosan földre került és csak saját erejének köszönheti, hogy csak a válla sebesült meg.
Azóta sem iszik alkoholt és mindenből hord magánál egy tartalék szerszámot. A fűrész szabj így nevezi ezt a törvényt, amit azóta az eset óta az egész csapat betart, és ha valaki elfelejti, egyként szólalnak fel. A fűrész szabály szent.
Jack lehunyta a szemét és gondosan elrakta az egyenruhát majd magára vette a rövid ujjú pólóját is és kisétált a bázis udvarára. Mosolyogva ment körbe,megnézni ki hol van, és mit csinál.
Natali, Melani éppen egy stratégiai játékban verték le a helyi gépészek csapatát. Anna a barakkjuk zuhanyzójában élvezte a meleget, Jack balszerencséjére a lépések hangjára kijött és a fiú megbámulta. A következő pillanatban alig tudott elugrani a felé száguldó szék elől.
Tefani a katonák elmondása szerint beutazott a városba élelmet osztani. Tipikus. Flóra lőgyakorlaton vett részt, Indiana gondosan tisztogatta az orvosi felszerelést és Ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt mosolyogva fogadni a fiú, sőt arra is megtanította őt, hogy hogyan kell infúziót adni felszerelés nélkül.
Jon, Erisel és Tomas úgy szint lőgyakorlaton voltak természetesen egyszerre. Trekkford éppen ott ült ahol órákkal ezelőtt hagyták. Fegyver kezelési papírja volt így gyakorlatilag mindent megúszott. Morgott arra aki csak hozzá szolt és annyira negatív védőpajzsot húzott maga köré hogy a katonák sem mertek bemenni a saját ágyaikhoz. Jack mosolygására is csak egy szúrós pillantás volt a válasz.
Eldon és Sam egy jól őrzött szobában (ahonnan az őrök felsőbb parancsra Jacket nemes egyszerűséggel kidobták) műholdas telefonon beszélgettek feltehetően egy feljebbvalójukkal, és mint mindig panaszkodtak a többiekre. Legalábbis Jack erre tippelt, mert hát a két fiú mindig ezt csinálta.
Rex és Wolt a kantinsátor előtt elnyerte a tisztek és katonák összes pénzét pókerben. Jack nem akart beszállni a lelkes invitálás ellenére sem. Jól tudta mit csinálnak a barátai és ő ebben nem kívánt rész venni.
Minden úgy ment, ahogy azt Jack gyanította viszont Indiana mosolya és szavai elégnek bizonyultak, hogy feledtessék a többiek keresgélésével eltöltött időt. Neki bármit, bólogatott a fiú a gondolatra majd leült a kerítésnek dőlve és a tömeget figyelte, akik kosaraztak.
Mi történt amióta ide értünk erre a bázisra? Láttam fegyvereket, kicsiket, nagyokat, részt vettem isten tudja mennyi tájékoztatáson és előkészületeket tettem. Bólogatott Jack majd eszébe jutott a naplója. A füzet mindig a táskája zsebében lapult és nem akart kihagyni egyetlen bejegyzést sem így felugrott a földről, átszelte a teret keresztül a tömegen majd bement a barakkba s mivel az ágy kényelmesebnek bizonyult, mint a föld kinyitotta a fekete bőrrel borított könyvecskét és kézbe vett egy fekete tollat. Írni kezdett.
2014. Június.10 Hétfő.
Ez a sivatag nagyon nagyon nagyon meleg. Meglepő. Szerencsére érkezésem óta volt alkalmam aludni, de egyre csak a szülőházról álmodom. Mi a franc van velem? Agyamra ment napsütés. A kaja pocsék és porból van, a kávé forró aszfalt gyakorlatilag és porból van, az ágy kemény és vasból van.... semmi sem igazi ezen az istenverte helyen. Na, jó ez így nem igaz. Indiana még mindig Indiana...eszméletlenül szép. Nem kéne ennyi pontot tennem. Szóval Indiana, az én Indianam...na jó ez sem igaz, csak szeretném ha az enyém lenne. Egek az a nő egyszerűen pokoli szép. Bármit megtennék, hogy enyém legyen a gyönyörű feneke, keze... meg mindene....csodálatos. Mesébe illő lány. Ha izzad gyönyörű, ha nem gyönyörű, ha fel van öltözve gyönyörű, ha nem akkor is az... nem mintha láttam volna ruha nélkül. De egyszer szívesen megnézném és mást is csinálnék vele. Le kéne szoknom arról, hogy álmodozok és utána kihúzogatom, amit írtam. Így olvashatatlan az írásom...szóval ennyit mára kedves naplóm.
Jack összecsukta az aprócska könyvet és elpakolta gondosan. Az írása csakugyan olvashatatlan volt még szerencse, hogy senkinek nem akarta oda adni inkább csak azért írogatott, mert a füzetnek bármit elmondhatott, bármit, amivel nem akart másokat bosszantani.
Nem mintha bárki is mondta volna valaha is neki, hogy zavarja, de hát akkor is. Jacket mindenki szerette, mert egyszerűen ilyen ember volt. Megjelent, kedves volt, közvetlen vagy épp tisztelettudó mindig olyan amilyennek lennie kellett. Senkinek nem volt oka utálni a huszonéves fiút. Jack igyekezett kerülni azt, hogy ellenséget szerezzen magának, mindig tudta mikor mehet közelebb és mikor kell vissza húzódnia. Ő sem így született ezt bizony évek alatt tanulta ki és ezért is lehet büszke arra, hogy jó emberismerő. Jack mosolyogva felpillantott a falon lévő órára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése