Egy cím nélküli történet-12. rész

Könyvem következő része/fejezete megérkezett. Remélem tetszeni fog mindenkinek és köszönöm mindazoknak akik fáradhatatlanul olvassák az írásaimat. Jó szórakozást kívánok és ne legyetek restek a régebbi fejezeteket újraolvasni sem.

- Áh Cristopher jöjjön csak be és foglaljon helyet. - Mondta Kadin Latif miközben valósággal betuszkolta az éppen békésen sétálgató katonát a barlang egyik félreeső szobájába. Cris szinte fel sem fogta, hogy mi történik vele így hát nem is nagyon ellenkezett, hosszú ideje voltak már a táborban, ennek volt betudható, hogy akarata ellenére bízni kezdett a lakókban. Latif a szoba közepén elhelyezett gazdagon díszített szőnyeg felé tuszkolta a katonát majd leültette oda és ő is helyet foglalt vele szemben.

Cris épp csak nyitotta volna a száját, hogy kérdezzen, de a férfi leintette, kettőt koppintott a padlóra mire kinyílt a terem egyetlen ajtaja és egy katona lépett be kezében valamivel, amit egy lepellel takartak le. A katona letette a dolgot kettejük közé majd meghajolt és távozott.

Most, hogy lehetősége nyílt rá Cristopher körbenézett a szobában, ami a többi helyiséghez képest eléggé szegényesnek volt mondható, sehol a megszokott fali díszek, sehol egy ágy vagy egy szekrény pedig ebben a táborban még a seprűtárolók is szépnek, rendezettnek voltak mondhatók. A katona érdeklődve Latif felé fordult, aki arcán egy elégedett mosollyal bólintott jelezve, hogy nem lesz szükség arra, hogy feltegye a kérdést. A válasz már készen állt.

- Először is ne haragudjon, hogy elrángattam a nagyon fontos tennivalói közül és megzavartam napi rutinja végzése közben. Bizonyára felmerül önben a kérdés, hogy mégis miért rángattam be ide. A válasz egyszerű: Kettesben akartam beszélgetni.-

A parancsnok a mondóka kezdete óta először vett levegőt.

- Most azt kérdezi: Na de mégis miért? Miről? A válasz erre is egyszerű. Tudni akarom milyen ember maga, nem az érdekel milyen katona, hanem milyen ember, hogyan látja a világát. Mindent tudni akarok és maga készségesen válaszolni fog nekem. Félre ne értsen nem vallatás lesz, beszélgetni fogunk. Egyszerű, könnyed társalgás. Hoztam is valamit, hogy oldjuk a gátlásokat.-

Latif egy könnyed mozdulattal lerántotta a leplet a tárgyról, amit az imént a katona tett kettőjük közé.

- Pontosan Cristopher sakkozni fogunk. Remélem, tudja, hogyan kell. - Cris mély levegőt vett, hogy erőt gyűjthessen, az esetlegesen kirobbanó vitához majd megszólalt- Tudom, hogyan kell. Mi történik, ha nem akarok játszani?- Latif elgondolkodott egy pillanatra majd nyugodtan, magabiztosan közölte:

- Semmi. Ez nem kényszerítés, akkor, sem ha az érdekes invitálásból esetleg úgy is tűnt. Biztosan van valami, ami érdekli, valami, amit szeretne megtudni. Hajlandó vagyok minden kérdésére válaszolni, ami nem veszélyezteti a tábor biztonságát. Ha győz.-

Cristopher elgondolkodott a kétségkívül vonzó ajánlaton, eléggé rafináltnak és képzettnek gondolta magát ahhoz, hogy a vezérből olyan dolgokat is kihúzzon egy beszélgetés alatt, amiket az nem feltétlenül szeretett volna elmondani, ugyanakkor Crisben felmerült egy kérdés a dologgal kapcsolatban:- Mi fog történni, ha veszitek? -

Latif elégedetten bólogatott, számított rá, hogy a férfiban felmerül a kérdés, elvégre csak egy elmebetegnek nem jutott volna az eszébe, hogy esetleg veszíthet is márpedig ő nem tartotta Cristophert elmebetegnek, sőt tisztelete a katonát. - A Hajjik elit katonák, hosszú hónapokig, évekig tart a kiképzésük azonban ők nincsenek túl sokan. Csapataink gerincét továbbra is az önkéntesek alkotják és bár lelkesek, nem képviselnek túl nagy harcértéket egy ütközet során, itt jössz te a képbe. - Szusszant Latif aki a jelek szerint hajlamos volt elfeledkezni a légzésről.

- Ha veszítesz, vállalod, hogy segíteni fogsz az önkéntes csapatok kiképzésében mindaddig, amíg a táborban vagytok. Nem várjuk el, hogy a néped fiait öld, nem kell az újoncokat a harctérre vezetned. Te csak kiképzed őket. Mit szólsz? -

Cristopher elgondolkodott a hallottakon. A kiképzés hatékonysága annak hosszától függ, egyetlen emberből sem lesz hibátlan gyilkoló gép egy-két hónapos időszak után. Ennyi idő alatt nem kétséges, hogy sok mindent meglehet tanítani, de vajon elég lenne-e ez a tudás ahhoz, hogy a támadások alatt az Amerikai áldozatok száma megduplázódjon? 

Cris felsóhajtott a kérdések és elméletek terhe alatt, de kiképzésének köszönhetően rendezte a gondolatait, összegezte magában a jó és rossz érveket aztán levonta a következtetést. Ő és két életben maradt társa három négyszáz embert tudna alapszintű képzésben részesíteni egy hónap alatt.

Ha ők képzik, ki az újoncokat azt tanítják meg nekik, amit akarnak, és ha valamit túl hatékonynak ítélnek, azt nem is kell elmondaniuk.

Végül néhány hosszú, gondolkodással eltöltött perc után Cris csak bólintott amit Latif úgyszintén elégedett bólogatással vett tudomásul, majd, mint akit puskából lőttek ki villámgyorsan felállította a sakktáblát s rá a fekete és fehér seregeket is.

Odakint tombolt a nap de ezt meg sem lehetett érezni a barlang kellemes hűvösében ahol a két férfi most összecsapásra készült. Cris hosszasan mérlegelte az előtte álló fából kifaragott bábukat, amiket a sakkjátszmához szükséges többi eszközzel együtt Latif kapott ajándékba még az édesapjától. Ez volt az utolsó emléke, apja már régóta haldoklott egy szörnyű betegség miatt és Latif érezte, hogy aznap fog meghalni, ahogyan az öreg is.

Magához hívatta a fiát és átadta neki az értékes fából készült ősrégi családi örökséget, a fekete selyembe csomagolt sakktáblát, ami összecsukható volt és magában rejtette a fekete és fehér bábukat. Tamir fia kezébe adta az ajándékot majd halkan, a betegségétől reszkető hangon elsuttogta utolsó szavait: Az élet olyan, mint a sakk, fontold meg a lépéseidet, mert ha meggondolatlanul mész előre bekerít és felmorzsol.

Cris újdonsült parancsnoki szerepében nem sokat tétovázott, kezével előre nyúlt majd pontosan a király előtt álló figurát két ujjával megfogta s támadásba lendült, két lépést előre lépett a harcmezőn majd rögtön kimozdította a futóját is, az oldalazva haladó bábút pontosan négymezőnyit mozdította majd érdeklődve Latifra nézett várván a lépését.

Az arab férfi már koránt sem ugrott ennyire lendületesen a harcba, egy darabig méregette a stratégiát, szeme fel-alá ugrált a bábuk között miközben csapatai a parancsra vártak. Végül Latif döntött és kinyújtotta a kezét, a mozdulat nyomában a fekete sereg támadásba lendült, első lépésként a király előtt álló gyalogost mozgósította, mint ellenfele korábban, de vele ellentétben ő csak egy kockányit rakta előrébb a bábut majd keze a sorfal végén lévő bástya előtt álló parasztra siklott s ugyancsak egy lépést lépett előre.

- Nos Cristopher mondja csak mióta katona?- Érdeklődött az idősebb férfi miközben érdeklődve figyelte a vele szemben üllő katonát. Két szándéka volt a kérdéssel, elsősorban szeretett volna rá választ kapni, másodsorban szerette volna, ha a katona egy kicsit gondolkodik.

Nem így történt. Cris előbb lőtt aztán válaszolt, de szerencséjére nem volt teljesen bolond és észrevette, hogy a bástya elől elvitt gyalog támadást indíthat a futója ellen, felkapta a bárbút majd egy kockányit visszahúzta, épp csak annyira, hogy ne legyen támadható.

- Régen nem számolom már az éveket, sem a szolgálatban töltött, sem az otthoni idő nem fontos már. - Latif csak hümmögött egyet, majd megfogta a bástyáját és előre tolta a gyalogja mögé, bár ez sem tűnhetett előre megfontolt lépésnek, de a férfi fejében mindez egy nagyobb egész része volt. A lépés után ismét a vele szemben üllő férfire nézett s újra kérdést tett fel hátha késleltetni tudja az elhamarkodott és átgondolatlan lépéseket. Sok emberrel játszott már életében és sosem értette, hogy az emberek miért csak olyan ritkán gondolkodnak annyira előre, mint ő.

- Nem hiányzik a hazája? A nagy és hatalmas, legyőzhetetlen Amerika?- A férfi nem akart gúnyolódni, de hiába az ösztönöket nem lehetett visszatartani, ha az ő országában valaki nem sértegetési szándékkal mondja ki az Amerika nevet azt háborús bűnösnek minősítik.

Cris mint mindig ezúttal sem gondolkodott túl sokat a válaszlépésen, nem volt szüksége stratégiára úgy hitte képes lesz győzni anélkül is, megfogta a bal kéz felőli lova előtt álló gyalogot majd egy kockát lépett vele előre aztán tekintetét a vele szemben üllő Latif szemeibe fúrta majd megszólalt.

- Természetesen hiányzik. De mostanság elég sok nagyon vegyes érzelem kavarog a fejemben a hazámmal kapcsolatban. - Az öregebb parancsnok elégedetten elmosolyodott elvégre mostanra a sokórányi beszélgetés és az elmúlt hetek történései ledöntötték a katonában a kiképzés alatt emelt gátlásokat és falakat, végre elkezdte két szempontból vizsgálni a dolgokat és ő csak ennyit akar, jól tudta most már csak idő kérdése, és ha a férfi elméje egy kicsit is hajlik, a kisebbik rossz felé képesek lesznek megnyerni maguknak a hűségét. A parancsnok megfogta az immáron szabadon álló bal kéz felőli sötét futóját és pontosan négykockányit lépett vele előre.

- Ezt örömmel hallom. Higgye el  itt tartózkodása végére ezek a kétségek kifinomult véleménnyé fognak formálódni. Mondja csak idővel, ha jónak látja, vagy ha úgy hozza a sors kész lesz arra, hogy szögre akassza a golyóálló mellényt és családot alapítson?-

A beszélgetés kezdete óta Latifnak most először sikerült elérnie, hogy a lépés előtt Cristopher gondolkodjon egy keveset. Végül, néhány másodperc után a katonai ujjai egy másik gyalogra siklottak, éppen arra, amelyik a még helyén lévő futó előtt állt, egy kockát lépett vele előre azzal a szándékkal, hogy megtámadja Latif futóját, de ő rögtön látta és visszarendelte a bábut eredeti helyére.

- Talán, egyszer, ha már kiöregedtem a szakmából vagy úgy látom, hogy mindent láttam, már amit akartam és eleget segítettem. - Felelte Cris majd keze a baloldalon üresen álló lóra siklott, és ahogy azt a szabályok megkövetelik L alakban ellépett vele a gyalogok mellé, pontosan a még helyén álló bástya és az előtte őrködő gyalogos elé.

Latif elgondolkodott a stratégián, most, hogy a táblán egyre több egység lépett mozgásba a helyzet bonyolódott, Cristofer mellőzte a stratégiákat és igyekezett támadó helyzetbe kerülni minél több csapatával. A parancsnok végül döntött és egy újabb gyalogossal bontotta meg a sorfalat, a bal kéz felőli ló előtt álló harcosat hozta mozgásba és azt kihasználva, hogy még eredeti helyén áll két négyzetet lépett vele előre majd érdeklődve nézett Crisre, végül meg is szólalt, de hangja halkabb lett, ahogyan a táblán egyre több bábú kezdte meg gyilkos táncát.

- Talán éppen a mi soraink között fogod megtalálni végül helyedet és itt alapítasz családot szíved hölgyével. - Habár Crist lassan kezdte idegesíteni, hogy a férfi hol magázta, hol tegezte ezt betudta az izgalmaknak vagy annak, hogy az elején nem tisztázták ezt a kérdést.

Amikor a férfi azonban ezzel a jövőképpel állt elő ő csak felnevetett, nem mintha elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy valóban katona lesz egy ideig az ittenieknél, de sosem tudta volna magát elképzelni egy arab nő férjeként, ahogyan kecskéket vagy tevéket terelget naphosszat.

- Úgy gondolom, hogy bár nagyon vonzó ajánlat, de van ebben az országban nagyon sok pásztor. - Cris hangot adott a gondolatoknak, nem azért mert minden vágya volt, hogy sértegesse a férfit, hanem mert egy hang belülről még most is azt súgta, hogy vissza kell vágnia országa becsületéért.

Cris lassan lenyugodott majd tekintete a férfiről visszavándorolt a táblára és érdeklődve tanulmányozgatta a figurákat, de végül csak úgy találomra kiválasztotta a második még a helyén álló lovát majd a harcmezőre küldte ugyan úgy, mint a másik lovat be a bástya és az előtte álló gyalog elé.

- Ezt megérdemeltem- Morogta az idősebb férfi- Mostantól  te hazád és az enyém is tabu rendben?- Cris a beszélgetés kezdete óta most kapott először viszonylag könnyű kérdést és elegendőnek gondolta egy bólintással megválaszolni. 

Latif csak ez után mérlegelte az iménti lépést és dolgozta ki rá a választ, megfogta a királyát majd egy lépést tett vele előre, nem volt különösebb szándéka vele csak össze akarta zavarni a katonát. De nem történt meg, Cristopher stratégia híján nem zavarodott össze csak megfogta az elől lévő futóját és leütötte vele Latif egyik gyalogját, aki a bástyája előtt állt.

A parancsnok alig akart hinni a szemének, elvesztette egyik gyalogját, de a meggondolatlan lépésnek köszönhetően a bástya kiszabadult, a parancsnok megragadta a kezdeményezést és előre lépve meghozta a csata első tiszti áldozatát. Az egyik fehér futó holtan hevert a támadás után a tábla mellett miközben Cris magában szitkozódva, mit sem tanulva a hibából idegesen fogta meg az újabb bábut.

Cris választása a jobb oldalon álló lóra esett, aki támadó helyzetben volt, a katona felemelte és lesújtott, Latif újabb gyalogja került a sírba, de ő nem tűnt különösebben idegesnek. A kérdések hirtelen elfogytak és mindkét férfi a játékra koncentrált, a parancsnok stratégiák mentén a győzelemre tört, míg a katona csak szerette volna az idősebb férfi seregének létszámát csökkenteni.

Latif válasza nem sokat váratott magára, a figyelmetlen Crist annyira lefoglalta a bosszúvágy, hogy észre sem vette a parancsnok elől lévő támadó helyzetbe került futóját, aki gyorsan megszabadította az egyre idegesebb katonát a bal oldali lovától.

A férfi most kapcsolt és meglátta a még helyén álló futóját és azonnal lépett vele, kivégezve az imént támadó lovat, de a parancsnok meg sem rezdült, még akkor, sem amikor az immár jó helyen álló futó sakkba tette a királyt, előre látta a veszteséget, de neki megérte még úgy is, hogy összességében több embert veszített.

Latif megfogta a megint szabad bástyát és előre tolva végezte ki a támadó futót, ezek után még olyan helyzetben is volt, hogy az embere védve volt a parasztok között.

Cris megállt egy percre mély levegőt vett és szétnézett a táblán. Menekülnie kellett, megfogta a jobb oldali bástyáját és két mezőt húzta befelé a királynője mellé, ezzel akaratlanul is kitéve a gyalogját Latif támadásának, aki azonnal meg is lépte az akciót. A katona egyszeriben azzal szembesült, hogy saját maga teremti meg a helyzeteket ellenfelének és most már igyekezett koncentrálni, remélte, hogy legalább egy döntetlen helyzet még összejöhet a játékból.

Előre nyúlt és megfogta a királynője előtt magányosan ácsorgó gyalogosát majd kétkockányit előre tolta (mivel az a kezdő helyén állt ez szabályos lépés volt) aztán ellenfelére várt. Latif érdeklődve méregette a táblát, most nem kapott ingyen embert és már ezt is haladásképp könyvelte el ellenfelénél. Végül a parancsnok fogta a bástyáját és visszarendelte négykockányit.

Cris ezúttal tervezett és a bástyáját, aki a királynő mellett állt most beküldte a sarokba hátha ellenfele ráharap, a stratégia jó volt, hiszen megölhette volna ellenfele egyik értékes tisztjét, de nem mérlegelte, hogy így is hátrányban van a különlegesebb harcosokból, nem volt lehetősége áldozatot hozni, de ő mégis így döntött. Latif érdeklődve méregette a táblát majd jókora mosoly ült ki az arcára, előre nyújtotta a kezét és teljesen váratlan dolgot művelt, nem áldozta be a katonáját, hogy ellenfelét  még közelebb sodorja a véghez e helyett fogta az egyik gyalogot, aki még az eredeti helyén állt ez idáig pontosan a korábban előre mozdított király mellett és két kockával előre mozdította.

Cris most is mérlegelt majd támadásba lendült két gyalogosa állt szemben egyetlen fekete katonával így fogta a jobb oldalit majd szabályos ütéssel a halálba küldte az ellenséges gyalogost. A férfi mosolya csak ekkor nőtt nagyobbra, a katona nem vette észre mit, szabadit magára ezzel a támadással, a fekete királynő kecsesen lendült előre és nyomban kivégezte a támadót, most, hogy ez a gyilkos is elszabadult Cris kezdte kissé sarokba szorítva érezni magát.

-A fene essen bele- Morogta összeszorított fogakkal, dühös volt magára, amiért csak így beleszökött egy ilyen meccsbe, megnyerhette volna tudta jól, de valamiért mégsem figyelt oda, amikor kellett volna, mégsem összegezte magáéban a terveket és most szembesült vele, hogy ezért fizetnie kell. Halk sóhaj hagyta el ajkait majd tekintete végigszaladt a csapatai maradékán.

A katona végül megfogta az egyik gyalogosát, aki a király jobbján foglalt helyet csak egy sorral előtte, megemelte a bábút majd lehetőségét kihasználva kétkockányit mozdította előre.  Az öregebb férfi csak bólintott, a katona igyekezett védelmi alakzatba rendelni a csapatait, de ő nem akarta lebecsülni a katonát azzal, hogy ezt engedi is neki. 

Előre nyújtotta a kezét majd támadásba lendítette a nehéz gyalogságot, amit a sakktáblán a bástya képviselt, a lépés nyomán a fehér bástya kiesett a játékból azonban a katona sem akarta ezt annyiban hagyni, újra végignézett saját és ellensége csapatain, nem látott beszélyt.

Hamarosan a fehér királynő mozdult és a támadó bástya leomlott, Latif mint aki mindig mindent tud bőszen bólogatott és halkan hümmögött egy újabb rendet, fogta a harmadik sorban álló jobb kéz felőli gyalogost és egy lépéssel előre tolta miközben a katona arcát fürkészte.

Bőven volt mit leolvasni róla. Érdeklődés, izgalom, bizonytalanság, némi félelem nagyjából ebben a sorrendben szabályosan két másodperces szünetekkel közöttük amikor Cristopher csak bámulta a felállást, csüggedten nézte a helyzetet majd újra a királynőhöz folyamodott előre tolta egészen be az ellenséges vonalakra ahol egykor a támadó bástya foglalt helyet. Reménykedett benne, hogy sikerül elpusztítani a mellette álló ellenséges lovat.

Latif ezúttal megcsóválta a fejét és kezét a saját királynőjére tette, most már a katona is látta, hogy hol a hiba. A királynő bárhogy léphetett (eltekintve a lovak lépésformájától), most úgy lépett, mint a futók és a halálba küldte a fehér királynőt. Amit Cristopher erre mondott azt aligha lenne erkölcsös szavakban leírni, amint befejezte csend jött.

- Van még értelme folytatnom? - Morgott a vele szemben üllő férfire aki csak bólintott egyet. Lassan letörölte arcáról a mosolyt és kissé komorabb, őszintébb arckifejezésre váltott, olyanra, ami nem fejezett ki lenézést vagy gúnyt még véletlenül sem.

- Tudja Cristopher a feladás nem egy járható út, sohasem az mert ha megteszi akkor talán sokkal többet veszít. Lehet, hogy csak gyalogosai vannak, de ha feladja azokat is elveszik és az emberei nélkül mit ér a király? Semmit, bekerítik és mindennek vége. - A katona csak bólintott majd némi gondolkodás után lassan előre nyúlt és megragadt az utolsó két, még a helyükön ácsorgó gyalogos közül a bal oldalit majd egy lépést tett előre, hogy a védelmi alakzat szemből jobban védett legyen.

Latif keze ismét a gyilkos királynőre siklott, futó alakzat és a következő pillanatban az utolsó bástya is elesett Cris oldalán, a parancsnok jól tudta, hogy bármit léphetne, a katona ezt a helyzetet már aligha mentheti így hát eszébe sem jutott mosolyogni vagy mondani bármit. Vannak dolgok, amiken még a magasztos gondolatok sem segítenek és sajnos Cristopher sakktudása is ilyen volt.

Nem elég, hogy újabb tisztet vesztett még sakkban is tartotta a királyát a fekete hölgy így kényszerítve őt a pozíció feladására. A katona fogta a királyt és egy lépést tett előre, a válasz azonban nem sokat váratott magára, Latif a királynővel lépett egyet oldalra, ami megint meglepte a katonát, hiszen ő azt hitte, hogy folyamatosan sakkban lesz tartva.

Cris sóhajtott egyet és visszarendelte utolsó tisztjét, a lovat, szabályos L-alakban az utolsó még a helyén lévő gyalog elé tette ahonnan támadhatta volna a királynőt már ha Latif annyira ostoba lett volna, hogy ezt engedi. Futár lépés és a fekete királynő végzett a gyalogossal, ami előtt a ló állt és ezzel egy időben ismét sakkban tartotta a királyt is.

A katona újfent a lóhoz nyúlt és belépett vele a fehér király és a fekete királynő közé, éppen a király mellé. Ezzel megszüntette a sakkban tartást és még egy esetleges támadás is azzal fenyegetett, hogy a lóért cserébe fel kell áldoznia a királynőt.

A parancsnoknak eszében sem volt ezt meglépni, ehelyett fogta a megmaradt futója mellett álló lovat és szabályos alakzatban haladva belépett a király mellé. Ennek a lépésnek nem volt túl nagy jelentősége, feladata az volt, hogy ellenfelének meg keljen törnie a tökéletes védelmet és támadhatóvá váljon valahol, ez be is következett.

Cristopher pontosan azt lépte, amire ellenfele számított, fogta a bal oldal szélén álló gyalogját majd egy lépésre előre tova ezzel létrehozva egy a parancsnok által csak védelmi háromszögnek nevezett alakzatot, ami ugyan nem volt túl erős de alkalmas volt arra, hogy veszteséget okozzon ha támadják.

Latif nem támadta, keze előre nyúlt a fekete királynőért amit Cris már annyiszor megátkozott, hogyha csak a fele beválik, a világ romokban dől össze. Futár lépés, újabb gyalogos élettörténetébe került bele az ,,elhunyt bevetés közben,, mondta. A katona csak halk sóhajjal jelezte beletörődését az incidensbe majd mérlegelni kezdte a lehetőségeit.

Fogta a védelmi háromszög középső részét alkotó gyalogost majd egy sorba hozta a három gyalogost, Latif azonnal lecsapott és belépett saját gyalogosával középre kiütve az oda épp csak beléptetett bábút, szabad utat nyitva magának az ellenséges terület szívébe.

Crisnek immáron mindössze négy embere volt a királytól eltekintve és egyetlen helyzete sem akadt legalább az ellenfél létszámának csökkentésére. Most egyszeriben tudatosult benne a vereség, de nem érzett csalódottságot, készen állt a kihívásra, amit a kiképzés nyújt majd neki. Felemelte a kezét majd a pálya bal szélén lévő gyalogossal egy lépést tett előre, Latif azonnal tovább támadott a jobb oldalon kivégezve az utolsó harcost is, aki az egykori védelmet képviselte.

A katona ugyan azzal a bábuval lépett egyet előre, most már csak véget akart vetni az így is több órássá nyújtózó meccsnek. Eddig nem igazán érzékelte az idő múlását, de most, hogy számára már nem volt tét és az adrenalin szint leesett a szervezetében az összes izma a lábában és a fenekében egyszerre kezdett el zsibbadni, egyszerre kezdett panaszkodni a kemény padló miatt, szomjas lett és éhes, megunta már ezt a szenvedést, amit a meccs képviselt így a végére.

Latif partnernek látszott, fogta a fekete gyalogosát és megölte a felkínált bábút, Cris ekkor az utolsó gyalogosával is egy lépést tett előre, amit úgyszintén egy fekete gyalogos zárt rövidre. A katona már nem akart lépni, most, hogy csak két embere volt lassan felkelt, megmozgatta elgémberedett nyakát és lábát majd sóhajtva közölte:

- Rendben van ennek már nincs értelme. Köszönöm a játékot, de egyértelműen te győztél. Holnap délre az összes újoncod legyen kint a tábor udvarán. Addig felkészítem az embereimet és kezdjük is a kiképzést. - A vezér kissé meghajtotta fejét mintha csak tisztelegne a döntés előtt, arcán mosoly jelent meg.

- Becsületes ember vagy. Köszönöm, hogy velem töltötted a napot igazi megtiszteltetés egy ilyen nagy emberrel játszani. Talán egyszer megismételhetjük. - Cris ekkor már az ajtónál állt háta mögött a kísérőjével, de mielőtt kilépett volna a folyosóra vezető ajtón egy mosoly kíséretében vissza szolt:

- Talán de akkor vagy én nyerek, vagy tét nélkül játszunk. - Az ajtó becsukódott miután a fiú kilépett rajta. Odakint a nap már lassan kezdet elrejtőzni a homoktenger alatt, utolsó fényei rejtélyes légkörbe burkoltak mindent. Kadin Latif lassan haladt keresztül a táboron, tekintete rendre az égre siklott. Hosszú ideje volt már ebben a táborban, de régóta nem élvezett semmit annyira, mint ezt a napot az amerikai katonával.