Küldetés idő 10:00
- Sas egy, itt anya sas indulás ismétlem indulás. Repülést megkezdeni!
- Értettem anya sas kezdjük a repülést.
A konvoj szép lassan rágurult a forró főútra és a terveknek megfelelően katonai pontossággal megkezdte útját a végtelennek tűnő sivatagban. Néhány perc telhetett csak el és a bázis eltűnt a homokdűnék mögött, amik néha elérték a hat-nyolc méteres magasságot is.
A táj mindenhol halott volt, homok-homok hátán, néhány autó roncs, amik már régen ott heverhettek, tevék, néhány apróbb állat, de a civilizációnak semmi nyoma. Közel s távol egyetlen ház sem volt éppen, úgy ahogyan azt a katonák többször is elmondták.
Jack közelebb hajolt az ablakhoz és a rácson keresztül előre pillantott, elégedetten nyugtázta, hogy minden a terveknek megfelelően halad. Elől a Sas egy jelzést használó Hammer haladt, a tetején kialakított toronyban egy katona ült, aki időről időre átfordította a fegyverét valamelyik oldalra, hogy mindent szemmel tarthasson, ami csak veszélyt jelenthet a konvojra.
A fiú pár percig figyelte az ügyködő katonát, de leginkább a fegyver érdekelte, amit szorongatott. Bár a rácsos védőháló túl sokat nem engedett látni, a fiú így is meg tudta állapítani, hogy a géppuska pontosan olyan volt, mint amilyenek a tábor kapujában álltak, márpedig ha igaza volt, akkor az egy 174 milliméteres, romboló töltényekkel felszerelt Gatling.
Jack mint mindig ezúttal is hálás volt a fecsegő katonákért akiket megismert mivel szinte mindent tudott a fegyverről. Egykettőre megtalálta a géppuska oldalára rögzített töltényheveder dobozát, amiben több száz vagy talán több ezer halálos lövedék lapult, felismerte a két ravaszt, amik az elsütő billentyűket hozták működésbe, de még azt is felismerte, hogy a fegyver biztosítva van. A fiú sosem látta az eszközt működés közben, de a katonák több képet is mutattak neki, amin látható volt a pusztítás, amit okozott.
A katonák körében csak láncfűrésznek elkeresztelt eszköz percenkénti tűzgyorsasága négyezer kettőszáz lövés volt mindössze egyetlen perc alatt. Ahhoz, hogy ezt a páratlan tűzerőt előhozzák csak annyit kellett tenni, hogy berakták a töltényhevedert (amire bármilyen 37 milliméternél nagyobb töltény felszerelhető volt) kibiztosították majd meghúzták a ravaszt.
A fegyver tervezői úgy alkották meg az eszközt, hogy megfelelő állványon (mint amilyen a Hammerekben is van) az eszköz még csak vissza sem rúgott, újratöltése pedig nem vett több időt igénybe, mint tizenkét másodpercet. A Gatling gyorsan bebizonyította hatékonyságát.
Hatásos lőtávolsága minden vetélytársát felülmúlta, egyetlen ilyen eszköz pedig képes volt arra, hogy egyetlen perc alatt gyakorlatilag zéróra redukálja egy kisebb falu lakosságának létszámát. Az Amerikai hadsereg persze azonnal lecsapott rá és rövid időn belül rendszeresítették is minden alakulatnál. Ez az eszköz még egy egyszerű Hammert is pusztító fegyverré változtatott, mégis Jack valahogy nyugodtabb volt a közelükben. A fegyverek már megjelenésükben is elrettentőek voltak, de Jack látta azt is, amire képesek voltak és ez valahogy megnyugtatta. Remélte, hogy sosem kell a két fegyvert bevetni, ugyanakkor örült, amiért velük vannak, és szükség esetén elpusztíthatnak akármit, ami veszélyes.
A fiú hátra fordult és keresztülnézett a mögöttük lévő ülések résein, de azzal nem számolt, hogy a hátsó ablak be van deszkázva. A sas kettes elrejtőzött a szemei elől, mintha csak nem akarná, hogy az építész túlságosan nyugodt legyen, netán átaludja az unalmas utat.
- Itt anya sas, sas kettes jelentést kérek, vannak madarak az égen?
A sofőr mintha csak meghallotta volna Jack gondolatait, jelentést kért a mögöttük jövő katonai járműtől. A válasz nem is váratott magára túl sokat.
- Itt sas kettő, tiszta a repülés. Sehol egy madár, miénk az egész istenverte kék ég. Jack szinte már magától kódolta az elhangzó beszélgetést. Mindig is jó volt a fantáziája és most sem hagyta őt cserben. Egy kettőre kitalált három, négy variációt majd kiválasztotta a legvalószínűbbet. A fiú azon kevés ember közé tartozott, akik a meleg ellenére is képesek voltak gondolkodni.
A katonák feltehetően arról beszéltek, hogy nincs más jármű az úton csak ők. Nincs veszély, bólogatott a fiú miközben eltöltötte őt a büszkeség, amiért ennyire gyorsan megoldotta a nehéz feladatot.
- Értettem sas kettő. Sas egy mi a helyzet a földön? Látsz valami zsákmányt vagy éhesek maradunk?
A fiú kinyitotta szemeit és fülelt, végre nem fog unatkozni. A játék csak most kezdődik.
- Itt sas egy, úgy tűnik a föld tiszta, ma megint éhesek maradunk.
Ez egyszerű, mormolta a fiú halkan. Megint csak a lázadók miatt aggódik a sofőrjük, de a másik kocsi rádiósa közölte, hogy egyelőre nem lát semmit.
- Vettem sas egy. Tartjuk a repülési tervet. Nem állhatunk meg Sant angelóig különben nem lesz kenyér a lakomán és a polgármester kivágja az összes fát.
Jack szemei elkerekedtek, még egy gyerek is leolvasta volna az arcáról a felmerült kérdést, ami valahogy így szolt: ,, Ezek meg mi a francról dumálnak?,,.
A fiú elvesztette a fonalat és emiatt egy kicsit dühös volt magára azonban mivel a tudás iránti vágy és a kíváncsiság erősebb volt benne előre hajolt és megkocogtatta Cris vállát. A katona kisvártatva megfordult.
- Igen Jack?- Kérdezte a katona suttogva, mivel már túl sokan aludtak a buszon ahhoz, hogy rendesen lehessen beszélgetni.
- Ezek meg miről beszéltek?
- Ja, arra te ne is figyelj. Minden szó, ami eltér azoktól, amiket én mondtam csak elterelés. Amíg az ellenségeink azon dolgoznak, hogy lefordítsák azt, amit nem lehet, mi nyugodtan utazhatunk. - Jack megnyugodott, ez a trükk azért készült, hogy mindenkit átverjen, aki le akarja hallgatni a beszélgetést. Nem csoda, hogy nem tudta lefordítani a szavakat, amiknek nincs is értelme.
- Nagyon leleményes. - Mormolta a fiú miután lenyugodott egy kicsit.
- Ugye nem próbáltad meg lefordítani?
- De-de igen. Miért?- Cris halkan felkuncogott.
- Okosabbnak hittelek.
-A frász sem gondolta, hogy még erre is odafigyeltek. - Morogta a fiú de Cris csak kuncogással válaszolt.
- Ne aggódj öregem, engem is megszívattak vele még a kiképzéskor. Egy oldalas szöveget kaptunk, aminek persze semmi értelme nem volt. Egy hétig küzdöttünk vele mire valaki közölte, hogy ez csak baromság. - Jack is felkuncogott a történet végére.
- Így már világos. Egyébként, ha nem tévedek azok ott Gatlingek a Hammereken igaz?
- Ahogy mondod. Látom, gyorsan tanulsz. De vajon mennyire gyorsan? Kapsz tőlem tíz dollárt, ha megmondod a töltények típusát. - Jack elmosolyodott elvégre már a zsebében volt a tíz dollár ugyanakkor Cris arcáról hitetlenkedést olvasott le. Mégis hogyan tudhatna egy építész olyan dolgokat, amiket még a katonák többsége sem tud?
A fiú úgy döntött megleckézteti a magabiztos katonát.
- Tíz dollár és megmondom a típusát, újabb tíz dollár és a töltények méretét is megmondom.
- Áll az alku Jack. Viszont csak egyszer próbálkozhatsz, és ha veszítesz, akkor te fizetsz. - Jack bólintott majd a két férfi kezet rázott. Ekkorra már az ébren lévők többsége is érdeklődve figyelte a két férfit.
- Nos, én csak egy egyszerű mérnök vagyok, de ha nem tévedek, akkor azok ott 174 milliméteres, romboló töltények.
Cris csak pislogott párat, de méltóságtejesen tűrte a vereséget és zsebéből elővarázsolta a két bankjegyet majd átadta a fiúnak, aki elégedetten mosolyogva elvette a jutalmat.
- Esküszöm, hogy többet nem becsüllek alá.
Halk kuncogás volt hallható, hiszen mindenki tudta, hogy a katonának esélye sincs. Jack félelmetesen gyorsan tanult és rengeteg apróságot jegyzett meg, olyan dolgokat, amikre a legtöbb ember még csak időt sem szánt.
- Ugyan, csak jól tippeltem. - Mosolygott Jack és bár mindenki tudta, hogy ez nem tipp volt ő nem akarta többnek mutatni magát a többi embernél. Cris jól láthatóan megkönnyebbült.
- Aha, szóval csak szerencsés ember vagy.
- Ahogy mondod barátom, ahogy mondod. - Most már mindketten mosolyogtak.
- Anya sas itt sas egy.
- Hallgatom sas egy.
-A fészek galambokat küldött.
- Tojást is hoztak?
- Igen anya sas. Megerősítem.
Tehát a bázis üzenetet küldött a konvojt vezető autónak nyugtázta Jack és amikor Cris beszélni akart ő hátra dőlt jelezve, hogy nincs kérdése, érti a rádióhívásban elhangzott dolgokat.
- Mi a tojás tartalma?
- A tartalom eléggé érdekes. Azt mondják, hogy a fa feltehetően penészes. Fel kell nyitni a kérget és beadni az ellenszert, viszont nem ismerik a betegség okát és azt szeretnék, ha a repülés sem állna meg. - Jack elgondolkodott. A fa, mi lehet a fa? Talán a busz. Penészes, tehát rossz. Valami elromolhatott a buszon, nem ismerik, a betegség okát tehát nem tudják mi a hiba. A fiú csendesen felidézte a buszban lévő dolgokat, a motor jó, hiszen haladtak, az üzemanyag eljut a motorba, a rádió működik, a kerekek úgyszintén. A helyzetjelző.
A bázis nem látja a buszt, ebben az esetben a kéreg a padló lemez, ami alatt helyet kapott a jeladó szerkezet. Tehát menet közben meg kell javítani a helyzetjelzőt. Az egyik katona kis idő múlva felkelt.
- Jack szükségünk van a segítségére.
- Igen? Mit tehetek önökért?
A fiú pontosan tudta mit kell majd tennie, de nem akart okoskodni. Inkább engedte, hogy a katona ismertesse a helyzetet.
- Elromlott a padlóba épített helyzetjelző, így pedig nem lát minket a bázis. Kérem, javítsa meg.
- Megnézem, mit tehetek. -A fiú felkelt és a busz közepéhez sétált, leguggolt és megkereste a felvehető lemezt majd kicsavarozta a tartó csavarokat és eltávolította a borítást. A szerkezet épnek tűnt, a fiú lecsatolta róla a kábeleket majd kicserélte a szerkezet akkumulátorát, bekapcsolta a tartalék áramkört, amit éppen ilyen helyzetekre szereltek be a katonai dolgokba. Jack visszarakta az apócska dobozt, rá csatlakoztatta a kábeleket, ami nehéz feladatnak bizonyult a mozgó busz és a kábelek kis mérete miatt.
Az egész művelet jó tíz percig tartott. Jack leült a helyére, már csak várniuk kellett. - Itt sas egy.
- Itt anya sas hallgatom.
-A fészek azt üzeni, hogy a penész eltűnt. Minden tiszta. Nincs fertőzés, ismétlem nincs fertőzés.
- Értettem sas egy.
A társai (már akik ébren voltak) megtapsolta a fiút pedig már mindannyian csináltak ennél jóval nehezebbet is, de ez egy szokás volt, amit nem lehetett csak úgy eltüntetni. A katona is köszönetet mondott az építésznek majd leült a helyére.
- Szép volt Jack. - Mosolygott Indiana miközben álmosan megdörzsölte a szemeit. A lány most ébredt fel, valószínűleg a mozgolódás és a halk taps hatására. A doktornő sosem volt túl jó alvó.
- Ugyan már, semmiség. - Jack elégedetten futtatta végig tekintetét a csinos doktornőn. Indiana vörös haja kócos volt, arcáról pedig leolvasható volt, hogy még aludna. Ez a kinézet cseppet sem állt túl jól a mindig csinos és ápolt doktornőnek, mégis Jack gyönyörűnek találta a mellette ülő teremtést.
- Ne szerénykedj, végre egyszer lehetnél büszke is arra, amit elértél.
Motyogta a nő egy nyújtózás közepette, amit a fiú egy mosollyal nyugtázott.
- Semmit nem tettem, amit más ne tett volna meg. – Indiana finoman vállba ütötte a fiút.
- Tudod, miért nem jutunk előre az ehhez hasonló beszélgetésekbe?
- Miért?
- Mert túlságosan makacsak vagyunk Jack. - A fiú mosolyogva bólintott elvégre választottjának tökéletesen igaza volt.
- Igazad van.
- Mint mindig. Vita lezárva.
Indiana mosolyogva hajtotta a fejét a fiú vállára majd lehunyta hatalmas pillákkal körülölelt gyönyörű szemeit. Szuszogása pár pillanat múlva lelassult és egyenletessé vált. Jackről ez korántsem volt elmondható.
Lélegzete szinte elakadt, a szíve hevesen kalapált mintha csak ki akarna ugrani a fiú testéből.
- Te egy hős vagy Jack. Az én hősöm.
Motyogta a lány. Az építész azt hitte csak rosszul halott valamit, viszont amikor meglátta a hátra forduló Cris elégedett vigyorát rájött, hogy a fülének semmi baja.
- Te meg min mosolyogsz?- Motyogta a fiú kissé dühösen.
- Csak nyugalom Jack, nem rám haragszol, neked csak az fáj, hogy nekem is igazam lett, te pedig másodszor tévedtél. - Cris vigyorogva elfordult.
- Mondtam én, hogy odavan érted, hiszel végre nekem? - Jack morogva nézte a katonát majd sóhajtott egyet.
- Ez még nem jelent semmit, szerintem csak álmos.
- Ugyan már Jack. Te, ha álmos vagy nem ugyan azt érzed, mint amikor nem?
- Talán azt sem tudja, mit beszél.
- Vagy épp nagyon is jól tudja.
- Rendben-rendben. Úgysem fogjuk tudni eldönteni. - A fiú ritkán zárt le beszélgetést, nem szerette az efféle megoldásokat, de nem akarta tovább nyúzni a témát. Inkább elismerte a vereségét amit Cris egy jókora vigyorral vett tudomásul.
Jack újra az ablak felé fordult, de néha akaratlanul is ránézett a vállán alvó, álmában mosolygó lányra és ez rendre neki is mosolyt csalt az arcára. Sokkal érdekesebb volt a gyönyörű arcot fürkészni, mint a többieket vagy éppen a kinti tájat, vagyis a homoktengert, amit itt tájnak hívtak.
A csapat tagjai nem sokat foglalkoztak egymással, aki épen nem aludt az vagy bámult kifelé az ablakon vagy más módon próbálta szórakoztatni magát a fémdobozban, amiben ültek.
A katonákon nem látszott az unalom, a férfiak a fegyvereiket ellenőrizték vagy éppen egymásnak beszéltek valamit, de mindig ügyeltek arra, hogy valaki figyelje az utat is.
A sofőr néha furcsa manővereket hajtott végre éppen, úgy ahogy a két Hammer is, amik kísérték a buszt. Ez feltehetően arra szolgált, hogy nehogy elaludjanak legalábbis Jack erre tippelt.
A busz könnyedén átsiklott a helyenként cseppet sem egyenesnek mondható úton, még a nagy akadályokat is könnyen vette a konvoj. Az út nem sok érdekességet tartogatott. De ez várható volt.
Ahogyan a nap feljebb kúszott az égen a forróság egyre nőtt és az emberek szemét gyakran átverte. Jack és a csapat többi tagja is rendszeresen látott a végtelen homokon túl elnyújtózó tavakat vagy folyókat, néha úgy látták, hogy vízben haladnak.
A sivatag minden fegyverét bevetette ellenük pedig még csak alig indultak útnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése